Tények melankóliája [antikvár]

Tverdota György A szövegköziségtől a személyköziségig Költőtársak Turczi István lírájában Turczi István Athalások^ című kötetének címlapja egy kapuzatot ábrázol. Költészetébe viszonylag későn, ennek a kapunak az ívei alatt léptem be. Költői teljesítményéről elkezdett meditációm során e verseskönyv darabjaiból indultam ki. S ezt a meditációt idézem föl és folytatom jelen írásomban. Az Athalások kötet tartalomjegyzéke előtt talákam egy különös tárgymutatót, amilyennel még nem találkoztam verseskönyvben: A megidézettek, betűrendben című, ötven költő és író nevét tartalmazó listát, amely - korántsem gépies egyszerűséggel - fedésbe hozható az utána következő Tartalomban felsorolt negyvenhét verscímmel. Fedésbe hozható, azaz az epigrammatikus tömörségű négysorosoktól nemegyszer a több verset is magába foglaló terjedelmesebb ciklusokig nyújtózó kompozíciókban valamilyen módon megjelennek mindazok a mesterek és pályatársak, akiknek nevét a lista tartalmazza. Nem mindannyian költők. Akad közöttük festő: Kondor Béla, igaz, hogy nevéhez verseskönyvek is fűződnek. Mészöly Miklós és Hernádi Gyula azonban prózaírókként írták be nevüket a magyar irodalomtörténetbe. Abban mindenesetre közösek, hogy mindannyian halottak. A cím: Athalások is utal rá, hogy az őket megidéző szerző elhunyt mestereivel és pályatársaival folytat egyoldalú párbeszédet. Ez a szereposztás óriási távlatot nyitna Turczi István előtt, Janus Pannoniustól vagy Balassitól Radnótiig vonhatná be szimpóziumába az elődök légióját, de ő nem meríti ki ezt a hatalmas kínálatot. Az alvilágba lemerült társak közül csak olyanok elé öntött eleven vért, akikkel pályája során volt személyes érintkezése, vagy legalábbis, akik személyesen érintették meg őt. Ez utóbbi kitágítást Szabó Lőrinc kedvéért teszem, hiszen vele a szerzőnek nem állhatott módjában közvetlen kontaktust teremteni. Ahogy bizonyára Kondorral sem. A megidézettek listája nem alibi névsor, amely Turczi Istvánnak a Parnasz-szussal, a poézis transzcendenciájával való felső kapcsolatait lenne hivatott bizonyítani. Annak ellenére sem, hogy a kötet nyitó verse, a Van bejelenti: „Már folyik a transzcendencia-chat." (7.) Ha a sznobizmusnak vagy az akadémizmus- ^ A szövegbéli oldalszámok a következő kiadásra vonatkoznak: Turczi István, Athalások, Új Palatínus, Budapest, 2007.