Tanári segédkönyv [antikvár]

Voigt Vilmos: Az ősmíivészet Tanulmányok A MŰVÉSZÉT KEZDETEI Voigt Vilmos Az ősművészet A múlt század végére több olyan elképzelés alakult ki a művészetek eredetével kapcsolatban, amelynek képviselői egymással élesen szemben álltak. Az egyik nézet szerint a művészet eredete a mimkában keresendő. Eszközök célszerű kialakítása vezetett a művészi formálás felé. Mások a játékelméletet dolgozták ki: eszerint az ember játékos ösztönéből díszítette volna világát. Ismét mások az ember nemi ösztöneit állították a művészet kezdőpontjába. Darwin például úgy gondolta, hogy a nyelv és a költészet éppúgy az ősasszonyokat elkápráztatni kívánó férfiúi hivalkodás, mint ahogy a kakasnak színes farktoUai vannak, egyes halak hímjei nászruhát öltenek, a szarvasok mélabús bőgéssel adják a világ tudtára szívbeli érzehneiket. Mindezen elgondolások igei) érdekesek, részleteiket a mai szakmai közvélemény is igazoltnak tekinti - csupán a múlt század végén még igazolatlan hipotézisek voltak, hiszen ez idő tájt az ősember művészetének egyetlen hiteles emléke sem volt még közismert. Hihetetlermek tűnik, de igaz, hogy az ősművészet emlékeinek a felfedezése egy évszázadosnál rövidebb múltra tekinthet vissza. Lehetséges ugyanis, sőt szinte biztos, hogy már korábban is előkerültek ősemberi leletek, ezek azonban vagy elkallódtak, vagy nem ismer-, ték fel óriási jelentőségüket a művészet eredetének kutatása szempontjából. Az ősművészet felfedezését egyébként más véletlenek is hátráltatták. 1864 óta volt ismert, hogy a jégkorszak embere alakokat karcolt állatcsontokra. Azonban az első, nagy port felvert, állatokat ábrázoló leletekről 1876-ban a szakkritika kiderítette, hogy az ásatáson dolgozó munkások hamisították egy Allatkertek és állatseregletek című ifjúsági olvasmány képei alapján. Évtizedekre kialakult az a megfellebbezhetetlen vélemény, hogy az ősember művészkedésének a dokumenhjmai mind-mind hamisítványok. Ennek a kártékony józanságnak köszönhető, hogy az 1869 és 1879 között felfedezett alta-mirai sziklabarlang (Spanyolország) festményeit a régészek 1880-as lisszaboni világkongresszusa hamisítványnak, egy modern festő régészcsúfoló tréfájának bélyegezte. Es hiába kerültek elő faragott és-karcolt csontok, hiába tártak fel barlangfestményeket, maguk a kutatók sem hittek a szemüknek, tagadták, hogy az ősembernek volt művészete. A felhalmozódott leletek csak a századfordulóra fordították meg a közvéleményt. A francia Cartailhac terepmunkájának eredményeit 1902-ben, a L'Anthropologie' című szakfolyóiratban Az al-tamirai barlang, avagy egy kételkedő meaculpája' címmel tette közzé, bocsánatot kérve koráb- yiH