Szöveggyűjtemény 11. [antikvár]

Madách Imre (1823-1864) AZ EMBER TRADEGIAJA (részletek) ELSŐ SZIN (A mennyekben. Az ÚR dicstől környezetten trónján. ANGYALOK SEREGE térden. A NÉGY FŐANGYAL a trón mellett áll. Nagy fényesség.) ANGYALOK KARA Dicsőség a magasban Istenünlmek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég, Ki egy szavával híva létre mindent, S pillantásától fü^ ismét a vég. Ó az erő, tudás, gyönyör' egésze, Részünk csak az irány, mellyet ránk vetett. Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy Fényében illy osztályrészt engedett. Megtestesült az örökös nagy eszme, lm, a teremtés béfejezve már, S az Úr mindentől, mit lehelni enged, Méltó adót szent zsámolyára vár. AZ ÚR Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép. forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell. Fel hát, világim véd-nemtői^, fel. Kezdjétek végtelen pályátokat. Gyönyörködjem még egyszer bennetek, Amint elzúgtok lábaim alatt. ' itt: öröm, boldogság 2 jó szándékú szellemei 13