Szó szerint [antikvár]

"Egyetlen kortársa sem volt Karinthynak, aki annyira fáradhatatlanul kutatta a szóbeli megnyilatkozás médiumait, mint ő. Mintha a Lehetséges akarása csakis akkor elégülhetne ki, amikor az élőszó birodalmába csap át: volt színész színpadon, néma- és hangosfilmben, felolvasott, konferált, és nagy előadóra vallóan szavalta - rendkívül népszerű felolvasóestjein, valamint hanglemezen - saját és mások verseit. Válogatás nélkül igénybe vette tehát a színpad, a film, az éter és a hangrögzítés médiumainak teljes elérhető arzenálját önmaga szétszóratására, mindig a közvetlen szóbeli megnyilatkozás érdekében, a szétosztódás misztikus dramaturgiáját követve. A megmutatkozásnak ez az ellenállhatatlan, a művészetakarásnál is erősebb vágya nemcsak művészet és nem-művészet határait söpri el útjából, hanem maga a médium is felolvad és eltűnik, s a helyén ott marad a közlő a maga verbális közvetlenségében, mint maga a Szó tehát, amely viszont az önmaga által közölt üzenetté lényegült át."