Színes irodalom 11. [antikvár]

Részlet a könyvből: KÉTSÉGEK ÉS REMÉNYEK KÖZÖTT Bízvást! mi benn vagyunk a fősodorban: Veszhet közölünk még talán nem egy: De szállva, ím, elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy! • Arany János: Magányban Az 1849-es bukás és az 1867-es kiegyezés közt kibontakozó magyar irodalomban sajátos kettősség tanúi lehetünk. Az útvesztés, a tanácstalanság, a mind keserűbb csalódások és szárnyaszegett remények akkordjai mellett - velük mintegy viaskodva - fel-felcsendülnek a hit, a bizakodás, az élni akarás hangjai is. Tovatűnt már a forradalom előtti optimizmus, a „jobb kor" eljövetelét sürgető hevület, de még nem köszöntött be a kiábrándultság, a teljes reménytelenség. Azok az írók, akik irodalmi pályájukat még 1848 előtt, a reformkorban kezdték meg, vágyaikat, reményeiket nem adták fel, s ezek a vágyak és törekvések egy sor jelentős művet segítettek még világra.