Szederillat [antikvár]

Ablakom nyári kertre szolgál, rigók és víg vörösbegyek, üdébben minden vígalomnál, álmomból dallal költenek. Csapongó szél, mint öröm, önt el, lobontos üstökömbe kap, csillog a kút csordult vödörrel, frissít a fénytől szöszke hab! Tetőkön burrogó galambok, szabad pogány szép szerelem, kezdik a pajzán ős kalandot, mely fesztelen és szertelen. S micsoda vigalom a lombban! mint túlcsordult öröm pezseg a rigófütty, mely egyre jobban csattog és zeng tanyám felett.