Bővebb ismertető
Ablakom nyári kertre szolgál,
rigók és víg vörösbegyek,
üdébben minden vígalomnál,
álmomból dallal költenek.
Csapongó szél, mint öröm, önt el,
lobontos üstökömbe kap,
csillog a kút csordult vödörrel,
frissít a fénytől szöszke hab!
Tetőkön burrogó galambok,
szabad pogány szép szerelem,
kezdik a pajzán ős kalandot,
mely fesztelen és szertelen.
S micsoda vigalom a lombban!
mint túlcsordult öröm pezseg
a rigófütty, mely egyre jobban
csattog és zeng tanyám felett.