Széchenyi és Katona [antikvár]

Részlet a könyvből: SZÉCHENYI Az évfordulók klasszikus időpontjai az átértékelésnek, ilyenkor legalkalmasabb és egyúttal legalkalmatlanabb ezt a folyamatot „lefolytatni". A Széchenyi ünnepségen sem történhetett ez egyébképen. A közvélemény kapható volt reá, inkább, mint azelőtt, de ugyanekkor képtelen is volt ilyesmire, valószínűleg megint csak inkább, mint akármikor máskor. Soha ennyi frázis nem puffant, mint idén ősszel, soha ennyi tévedés és irányzatosság le nem rögzítődött s érvényesülni meg nem próbált, mint e tanulságos visszatekintgetések meghatódott vagy meghatódni erőnek-erejével próbáló alkalmaiból. És talán sohasem érezte úgy a magunkfajta egyesember sem a kínos szorongást és szűnni nem akaró feszengést, mint ezúttal, hogy hagyján a másik ember, embercsoport, lélekközösség, de jaj, jómagam sem tudom igazán, mi a szívből jövő őszinte érzésem, sem azt, milyen az igazi vonatkozásom az ünnepelt személyiségéhez.