Symposion-Híd 2012. [antikvár]

Ugyanazon grafikai jelek képesek fölbontani valamennyi új szót, és a feledés félelme nélkül továbbadni minden fölfedezést I! Symposion folyóirat legutóbbi tematikus számai (Roncs, Bűn-ártatlanság-szag-illat, Tolnai, Közép-Kelet-Európa közhelyei) több szempontból is radikálisan szakítottak a magyar folyóirat-kultúra konvencióival. Az egyik legjelentősebb változtatás a folyóirat kétnyelvűvé válása, amely már önmagában is jelentős nyitás a magyar kulturális identitás történetében, és e váltásnak a szerkesztésre gyakorolt hatása külön vizsgálat tárgya lehetne. Ám a Symposion esetében ez a nyelvi fordulat egyúttal képi fordulattal is jár (a korábbi, még egynyelvű Pornográfia-horror szám már részben ennek jegyében szerkesztődik): a szépirodalmi szövegekhez különböző kulturális hátterű, sokféle irányzatot képviselő képzőművészek készítenek illusztrációkat, helyesebben „vizualizációkat", vizuális interpretációkat. Az igazi kihívást a kép és írás egyenrangúsága, „emancipációja" jelentheti az irodalmi közegben szocializálódott olvasó számára. A Sympos/b/? vizuális felületein ugyanis a képi információknak és impulzusoknak olyan gazdagságával, változatosságával találkozik, amely nemcsak hogy vetekszik az irodalmi anyag sokszínűségével és színvonalával, de helyenként fölül is múlja azt. Ráadásul ez az expanzív vizuális terjeszkedés, „képrobbanás" nem hagyja érintetlenül a folyóirat megszokott formátumát sem: minden egyes lapszám másmás alakú és méretű, a Bűn-ártatlanság például nem fér el egyetlen normál könyvespolcon s^m. (Én az egyik komód tetején, egy ugyancsak túlméretezett, sehova máshova be nem illeszthető Leonardo da Vinci-albumon helyeztem el.) Ez az erőteljes vizuális tobzódás többek számára 1 ''hl íl i''. f.-i !r i •