Symposion 2001. Tavasz [antikvár]

¦"Vajdasági magyar ikonográfia Vajdasági magyar ikonográfia A narratívaknak - ilyen vagy olyan formában - történő megjelenését a nem narratívban nem tekinthetjük egyszer és mindenkorra kizártnak. Közönséges bizonyítéka ennek: mit tesznek a tudósok, ha valamilyen „felfedezés" után a televízióba hívják őket, vagy az újságokban interjút készítenek velük? Elmondják az egyáltalán nem epikus tudás egy eposzát A tudósok ily módon megfelelnek a narratív játék szabályainak, amiben jelentős szerepet játszik a médiák fogyasztóin túli saját belső világuk is. Lyotard: A posztmodern állapot Bevezetésül a kitárulkozás A fölkérő biztatás arról szólt, hogy szabad belebeszélni a metafizika perifériájából is, a megírást követően mégis kételyeim támadtak a megjelentetést illetően. A hezitálásom oka az eltérő keretrendszerek közötti párbeszéd megnehezítettségéröl szóló nézetem. A metafizika beszédpozíciójából beleszólni abba a diskurzusba, amelyet a metafizikai rákérdezés lehetőségének a tagadása ural (már amennyire uralhatja), reménytelen kísérlet. Ha nyelvi lemondások árán ezt valamiképp mégis összehozzuk, mint ahogy az újmetafizika teszi diskurzushoz alkalmazkodó fogalomtárával, akkor is sokkal bölcsebb a szövegelésünket úgy alakítani, hogy az ne mondjon ki semmi konkrétat. így belefér a metafizika=homályosság prekoncepcióba S persze az ártalmatlan kísérletek halmazába. Mert ha kimond is, főként ha valami kritikus véleményt szólaltat meg, azonnal nyilvánvalóvá válik vitakészségének a gyengesége, hiszen retorikailag mindig a túloldalról belebeszélő a legkönnyebben elhallgattatható. Egy adott vitában fölmérhetetlen előnyt és hátrányt jelenthet a beszédhelyzet. Hogy a megszólaló a társadalom előtér- vagy háttérpozíciójából beszél-e. Ezért, míg kiegyenlítetlenek a pozíciók, egy sikeres kritikai hozzászólás csakis az azonos oldalon elhelyezkedőtől várható. A kívülről belebeszélő pártfogása a legtöbb esetben csak rontja a bent megszólaló esélyeit. Ez a megfontolás szólt a megjelentetés ellen. Mellette az, hogy a visz-szavonás nehogy a véleményem visszavonásának a látszatát keltse. És az, hogy a fölké-rés végtére is szabad utat engedett a belebeszélésnek.