Symposion 2000. Ősz-Tél [antikvár]

A megfelelő időben /U pravi cas/ A feleségem nem reagál azonnal. Szükséges, hogy elteljen valamennyi idő, mindig eltérő időintervallum, néhány másodperc vagy egy egész év, amíg reagál. Épp ezért hiábavaló lenne előrejelezni a pillanatot, amikor majd reagálni fog. Meg kell jegyeznem, hogy sohasem lassú, vagy éppen elhamarkodott. Ellenkezőleg, ő mindig a KELLŐ pillanatban reagál. Az egész világ összeomolhatna a szeme láttára, viszont ő nem reagálna azonnal. Ugyanígy, ha meglepetésszerűen, akár egyetlen pillanatra megjelenne az élete férfija, ő mindenképp kivárná a saját pillanatát. Rendkívül érdekes egy ilyen nővel élni. így gondoltam együttélésünk első napjaiban, de az idő előrehaladtával mind kevesebbet törődtem azzal, hogy ő nem reagál azonnal. Nem oly rég arra gondoltam, míg kitárt tenyeremen hópelyhek olvadoztak, hogy mi történik akkor, amikor a feleségem nem reagál azonnal. Semmi esetre sem akartam ezzel az ő oldalára állni, ahogy a sajátomra sem. Kívülálló akartam lenni, minden oldalról el akartam magam határolni. Minden próbálkozásom, hogy megszokjam saját feleségemet, egyszerűen sikertelenségre volt ítélve. Akkor jöttem rá, hogy az, ami számomra egyedül hátramaradt, ez a sikertelenség éppen a mi szerelmünk. Ha a világ még mindig nem omlott össze, akkor az azt jelenti, hogy nem én vagyok az élete férfija. Egyébként lehet, hogy tévedek, és ez a következtetés hasonló minden eddigi megállapításomhoz, amelyet a feleségemmel kapcsolatban hoztam, s amelyet az idők folyamán már megtagadtam. A feleségemet Zilonak hívják. Ezt váratlanul jelentem ki, és ha ezt megmondanám neki, ő nem reagálna azonnal. Várna valamennyi ideig, senki sem tudná, meddig, s majd akkor természetesen reagálna. Hogyan? Fekszünk egy kihalt strandon a marokkói öbölben és napozunk. Sötét szemüvegen keresztül nézzük a napot. Egy pillanatban kicsit megemelem magam, majd felé irányítom a tekintetem. Téged Zilonak hívnak, mondom neki, a szavak mintha csöpögnének az ajkaimról. A feleségem nem veszi le tekintetét az égről. Aztán azt mondja, képzeld, ma van újév napja. El kellett, hogy teljen kettőezer év, hogy kimondjam azt, amit most elmondtam. Boldog vagyok amiatt, hogy mindezt most elmondhattam. Akkor felkelt és elsza-