Sáncalja [antikvár]

Részlet a regényből: Talán ötéves sem voltam, amikor egy nyáron arra eszméltem, hogy íme én is vagyok, s ott bámészkodom bajuszos apám közelében a tisztára söpört udvaron, néhány hozzá hasonló korú fiatal férfi és nő társaságában, az éppen virágzó akácfa alatt. Vidámak voltak. Előttük a leterített kis asztalon sörösüvegek, fenékig ürített poharak, és nekem úgy tűnt, hogy nagyon régóta énekelgetik ezt a dalt: "Általános titkos választói jogot adjatok. Hazafiak vagyunk, nem hazátlan bitangok..." A Sáncoldal Középoldalában laktunk. Udvarunkról leláthattunk a Kis-Szamos segély vizű kavicsos medrébe és a Sétatér évszázados vén nyárfái közé meg a fából épült nyári Színkör, a mai Állami Magyar Színház elődjének korhadozó tetőzetére. Vasárnap délután lehetett. Az árnyékos sétakert lombozata alá hosszú szoknyás, napernyős úri dámák, kardjukat villogtató katonatisztek, szalmakalapos, jól öltözött, sétabotos civil urak özönlöttek. Meg-megálltak és felbámultak hozzánk, mert az énekszó hozzájuk is lehallatszott.