Római délután [antikvár]

Majdani mesterek Rom rég a templom. Itt van, hol agg ura kiment Hova ? ^ Csak hol bejött még, ifjan, ott maradt lábnyoma. ILLYÉS GYULA: ANTIK BOLTÍV Raffaello sokszor megcsodált Athéni iskolája, hittel és hitelesen sugározza a világ teljességében való átélésének erőt adó fényét. Újra és újra akaratot, bátorságot, céltudatot meríthet belőle az, aki már-már elernyedt buzgalommal reméli a causa ejjiciens és a causa fmalis, a múlt és a jövő, a test és a lélek, az anyag és a szellem egyetlen érzékelhető pontban való találkozását. A hatalmas portikusz alatt a színek pazar pompájában állnak elénk az antik kultúra jelesei, középen a reneszánsz által átértékelt Platón és Arisztotelész (a késő középkori egyházatyák kegyeltje), aztán a két szélen (az araboktól szellemtestében épen visszakapott) Arkhimédész, Eukleidész, de ott van az a Szókratész is, akit Augustinus-tól Nietzschéig nem tudott igazán megemészteni az európai gondolkodás. S a kép bal oldalán egy szemrevaló leányos fiú vagy fiús leány - tán maga a festő vagy Hüpáthia, a fanatikus keresztények által legázolt világi mártír, az alexandriai matematikusnő? A tudás eme megelevenedett templomában annyi az ismerősnek tűnő ismeretlen, s oly kevés az idegennek látszó ismerős. Leginkább a különös atyafiságban álló központi páros tűnik fel - a magával megküzdő értelem ikrei. Úgy állnak ők, mint a kényszerű bizonyosságban egymásra talált, a harcban fokozatosan egymáshoz fiatalodó-öregedő Odüsszeusz és Télemakhosz. Ami volt, az már végleg az övék, s ami lesz, még övék lehet. Hiszen nemcsak a matriarchátus süllyedésének tengerörvényéből ésszel kikeveredő Athéné áll mellettük, hanem a hegyekből levonuló örökifjú partiarcha,