Régió Európában: a Vajdaság [antikvár]

Bevezetés Közel négy évtizede járom a vajdasági (ahogyan korábban nevezték: a bácskai) magyarság városait és látogatom szellemi műhelyeit. Először 1970 tavaszán jártam Újvidéken (de már két esztendővel korábban hosszabb tanulmányom jelent meg a Híd című folyóiratban Déry Tiborról), egy hetet töhöttem ott a nem sokkal korábban létrehozott Hungarológiai Intézet vendégeként, egy kutatási csereprogram keretében, amely a budapesti és az újvidéki akadémiák között köttetett közösen végzendő munkák érdekében. A hetvenes évek közepén azután létrejött egy közös kutatási program munkahelyem, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és az újvidéki tudományos műhely, kezdetben a Hungarológiai Intézet, majd az egyetem magyar irodalomtörténeti és nyelvészeti tanszéke között. Ennek a programnak a keretében minden esztendőben - egymást váhva Budapesten és Újvidéken -irodalomtörténeti konferenciákat rendeztünk. Kezdetben a magyar avantgárd irodalom történetéről tartottunk előadásokat. Újvidék akkor - mindenekelőtt Bori Imre kezdeményezéseinek köszönhetően - a magyar avantgárd irodalom kutatásának a központja volt. Ezt követte a vajdasági magyar irodalom hagyományainak számbavétele, magam Herceg János és Szirmai Károly munkásságát próbáltam megvilágítani, később az élő magyar irodalom számos jeles egyéniségének, így Mészöly Miklósnak, Juhász Ferencnek, Konrád Györgynek, Orbán Ottónak, Nádas Péternek, Esterházy Péternek, Krasznahorkai Lászlónak, Tolnai Ottónak és másoknak a munkásságával foglalkoztunk, végül pedig nagyobb irodalmi témák, illetve műfajok, így az emlékirat- és az utazási irodalom került terítékre. Legutóbb, 2008 decemberének elején. Újvidéken Természetírás - természetolvasás címmel rendeztünk sikeres közös konferenciát. A mögöttünk álló több mint három évtizedben igen szoros és termékeny baráti és munkatársi összeköttetések szövődtek a budapesti és az újvidéki, illetve szabadkai irodalmárok között. A budapesti intézet részéről általában Bodnár Györggyel, Béládi Miklóssal, Vujicsics D. Sztojánnal jártunk Újvidéken (közülük már csak én vagyok jelen), ehhez a csapathoz később Angyalosi Gergely, Erdődy Edit, Dérczy Péter csatlakozott, az újvidéki kollégákat meg olyan irodalmárok képviselték, mint Bori Imre, Szeli István, Juhász Géza, Bányai János, Bosnyák István, Gerold László, Utasi Csaba, Thomka Beáta, Faragó Kornélia, továbbá az újvidéki tanszék más, fiatalabb munkatársai. Ilyen hosszú idő során, érthető módon, baráti