Quodlibet [antikvár]

Részlet: Kezdhetjük visszafogottan: Szilágyi István Hollóidő című regényéről bármiféle beszámolót (akár a szimpla tartalomismertetést is) az tesz nehézzé, hogy a szöveg a történet kifejtése során hallatlanul sok irányba viszi el az olvasót, regényesen tárgyias világokba éppúgy, mint történetfilozófiai terrénumok, narrációs, műfajelméleti, retorikai és motivikai kérdések, valamint mitikus és spirituális tájak felé; azaz megfordítva: a rendezett kritikai méltatást az teszi majdnem kivihetetlenné, hogy a regényt nagyon sok felől kell egyidejűleg szemlélni, fogalmi szóval és történelmi művelődéstörténeti tapasztalatokat is mozgósítva „újraírni", tehát rekonstruálni azt az élményt, amit a könyv lapról lapra nem csökkenő intenzitással sugároz a magyar irodalom és a magyar múlt iránt lélekben is elkötelezett olvasó felé. Bonyolult remeklés, nagy varázslat ez a munka - mondhatjuk emeltebb hangon -, beismervén egyúttal azt is, hogy ez a dolgozat nem óhajtja elhárítani a könyv biztatását, s veszi a bátorságot, hogy oly történelmi, nemzetlélektani stb. területekre is elkanyarodjék, ahova ritkán szoktak az ún. „recens" kritikák. (S még egy előzetes megjegyzést: jóllehet ez az „élménybeszámoló" több mint egy évvel a regény megjelenése után íródik, a szerzője megállta, hogy egyetlen idevágó kritikát se olvasson el, meghagyván a maga eszmemenetének szembesítését azokkal későbbre.)