Pro Domo [antikvár]

Alsó lapélen szórt foltokkal.
A Pro Domo latin kifejezés, annyit jelent ház-ért. Tágabb értelemben: hazai használatra. Ez volt a neve annak a rádió Hírszerkesztőségében levő kopott határidőnaplónak, amelybe azokat az üzeneteket jegyezték fel, amelyekhez a Hírszerkesztőség újságíróinak igazodni illett, amelyeket illett betartani. Ezeket az üzeneteket a Pártközpontban vagy csak a röviden Táj. Hiv.-nak becézett Tájékoztatási Hivatalban fogalmazták meg. A Pro Domo bejegyzései különösen izgalmas időpontban keletkeztek. 1986. január 1-től 1988. október 18-ig írtak ebbe a különleges üzenőfüzetbe. Abban az időben születtek a bejegyzések, amikor Csernobilban a robbanás történt, amikor a Bős-Nagymaros vita volt, amikor a romániai falurombolások miatt tiltakozások kezdődtek Erdély ügyében, amikor Kádár makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy nincs válság, holott az ország gazdasági-politikai válságban volt, amikor tojástáncot járt a magyar külpolitika Izrael és az arab államok közötti egyensúly dolgában, amikor Kínából delegációk érkeztek, hogy tanulmányozzák a magyar gazdasági rendszert, amikor öngyilkos lett a szerencsétlen sorsú első magyar szépségkirálynő, amikor eladósodtunk a világ pénzpiacain, amikor kézzel irányították a sajtót, amikor... A szerző által összeállított kötet azonban nemcsak a Pro Domo szűkszavú utasításait és információit tartalmazza, hanem megszólaltataja azokat is, akiknek véleménye van azokról az évekről. Berecz János, Fekete János, Angyal Ádám és Lakatos Ernő mellett újságírók és közéleti személyiségek fejtik ki véleményüket. A Pro Domo izgalmas, olvasmányos kortörténeti dokumentum. Nem hiányozhat egyetlen, korunk kérdései iránt érdeklődő olvasó asztaláról sem.