Prae 2018/1. [antikvár]

Előszó a Prae biopoétika lapszámához Az utóbbi évek nemzetközi és magyar művészeti és elméleti trendjeiben fontos hívószó lett a biopoétika. Nem csupán, mert egy új költészettörténeti (és irodalom-, valamint művészetelméleti, kultúratudományos) kérdezés hangsúlyosan előtérbe állította a píoi; (bíos) és a Zcűlí (Zöé, zoé), vagyis az élet fogalmait, illetve sürgette azok ontológiai helyzetének tisztázását, hanem azért is, mert maga az élő irodalom és művészet - különösen a poszthumán fordulatok horizontjában - mind nagyobb nyomatékkal kezdte színre vinni az élőformák, növény, állat és ember viszonyrendjének, egyáltalán az életnek a kultúra és a natúra dichotómiájában újraértelmezésre szoruló aspektusait. A kapcsolódó irodalom-és kultúratudományos kutatások ily módon állat és ember, flóra, fauna és humán létezés modernségen túli szituáltságát helyezték fókuszba. Jelen lapszám e gazdag és rendkívül szerteágazó érdeklődés jelzésértékű fölvillantá-sára vállalkozik. Vers- és prózaanyagában a hasonló törekvések heterogén és diszjunktív potenciálját aktivizálja, míg a téma tanulmányblokkja egyes esetek interpretációja révén igyekszik e potenciálból megmutatni valamit. A lapszám esetlegessége e helyütt tehát életjel - nem annyira számadás, mint inkább bizonyosság a jelenség egy-egy momentumának létezésére. S ha az egyes művek vagy értelmezések a mortifikáció tapasztalatát közvetítik is, annyi mindenképp bizonyos: az élet utat tör magának. PRAE03