Bővebb ismertető
PoLíSz
Matyikó Sebestyén József
Villogni kezd
Kínoktól zsibbadón én már a mindenen túlra nézek az örök parton a halál kutyája ugat a tó vize opálosan csapkod a gyerekek kaviccsal játszanak a tó vize opálosan csapkod zörgő diófaág üres csontboltozat Nagypénteken hull a hó engem is meglegyintett az idő szárnya, Szent Mihály szárnyas éteri lova a horgony kötele elszakadt kövek közé merevült halak
tündér jelekkel a kerten át álmot zúgó jósdák szava hálójukat verik az égig repülőgép-szigony e tág levegő-kupolában a meglőtt madarak szemembe-zárt agyagkorsóban hegyek fák egek. Fekszem az ágyon kezem összefonódva mozdulatlanul az emlékezés áhítatában eleven a lomb tudom - van Isten!
Közülünk ki ne félne?
A tóparton bús dallam zsong imádkozok ezüst kaftánja leng örökkévaló dallam öleli át az estét: egy árva város a virradatban csukott könyv öleli át az estét hideg lobog a semmi napjain.
A kegyelem
A fej fölött pörgetett
kakasra, tyúkra száll minden bűnöm
a tüzes ég alatt ezer rovátka
mikor az örökkévaló szemét lehunyja: lapozva a könyvet és trónra száll.