Perben a pusztulással [antikvár]

Borítói kopottasak, karcosak.
„Dér Zoltán tanulmányai és cikkei a magyar irodalomnak térben és időben is meglehetősen széles vidékeit járják ugyan be, a hazai tájhoz kötődve mondanak igazán újat. Kosztolányi, Csáth Géza, sőt Somlyó Zoltán és Lányi Sarolta ürügyén Szabadka irodalomtörténeti ingerenciáival. Szabadkához kötődve az otthonosság biztonságával néz szét, s olyan részleteket világít meg, amelyek nélküle ismeretlenek volnának. Dér Zoltánnak egész kritikusi munkásságára jellemző az informatív magatartás. Nem elmélyedő, esztétizáló alkat, de szenvedélyes körültekintő, aki abban leli örömét, hogy valami újat mond, s azt aztán megfelelő hangsúllyal prezentálja. Felfedezési, oknyomozói hajlamát helyenként ragyogó módon csillogtatja... Nem utat mutató, irányhoz vagy iskolához elkötelezett kritikussal van dolgunk Dér Zoltán személyében. De egy okvetlenül komoly, szertelenségektől mentes, szolid munkását kell tisztelnünk a mübírálat műfajának. Nagy anyag, amit összehordott, életműnek is beillő, s már ezért is figyelmet érdemel Dér Zoltán munkássága..."