Nyelv és irodalom I. [antikvár]

MÉSZÖLY GEDEON Amikor tudós pályáján elindult, és első nagyjelentőségű nyelvtörténeti tanulmányait megírta, a Sorbonne egyik francia nyelvtudósa Mészöly Gedeont a finnugor nyelvtudomány nagy ígéretének nevezte; most, fél évszázad múltán, amikor bekopogtatunk karunk doyenjéhez, hogy őszinte szeretettel minden jókat, friss, jó egészséget, alkotó kedvet és sok boldog évet kívánjunk Neki, mindenki tudja, hogy Mészöly Gedeon nyelvtudományunk egyik legnagyobb egyénisége. Olyan nyelvtudós előtt állunk, aki évezredek sokféle nyelvi tényeinek helyes értelmezése által nyelvünk fejlődését a finnugor kortól napjainkig előzmény és következmény szakadatlan folyamatában látja és láttatja, mindig hangsúlyozva, és tárgyhoz illő módszerrel megmutatva az életnek és a társadalom történetének azt a darabját is, a tudattartalomnak azt a szerkezetét is, melyet a nyelvi jelenségek tükröztek és tükröznek. Népünk és nyelvünk történetének ez a folyamatban és egységben látása meg láttatása megmagyarázza Mészöly Gedeon nyelvtudományi munkáinak eleven varázsát. Fényes elméje biztosan igazodik el és vezet bennünket az évezredek homályba vesző messze korában, amikor a finnugor nyelvek szövevényes adataiból megállapítja, hogy a primitív emberi korszak térviszonyban gondolkodó társadalmának milyen nyelvi kifejező eszközei voltak, és hogyan váltak ezután ezek a nyelvi jelek a munka és a gondolkodás kölcsönhatása meg a társadalom fejlődése által az absztrakt viszonyok és fogalmak nyelvi kifejezőivé. Amikor finnugor és ugor eredetű szavaink történetét írja, tolla nyomán megelevenedik nemcsak a szó múltja, hanem az a társadalom is, maga a nép is, mely azt a szót használta. így kel életre Mészöly Gedeon fejtegetéseiben — a többi között — az ugorkori lovas nomád nép teljes fegyverzetével, nemzetségszervezetével, hadaival és hadakozásaival, vadászás és halászás közben, sámánhitével a megfelelő nyelvi kifejezések történetének megmutatása által. Egy-egy szófejtése nyomán hatalmas fénysugár világít bele az írásos kort megelőző időknek nemcsak szókincsébe és társadalmi életébe, hanem sokszor nyelvjárási viszonyaiba is, mint pl. a Halotti Beszéd foianec szavát magyarázó cikkében. És miközben népünk és nyelvünk múltját kutatja, hogy jelenét megmagyarázza, meghallja füle nyelvrokonaink népköltészetében azt a ritmust is, mely költészetünknek is sajátja. Mivel minden nyelvi kérdést a változás legjellemzőbb mozzanatában és mindig az emberrel együtt szemlél és sokféle szempontból fejteget: tanulmányai és cikkei — még a hangtani vonatkozású részletek is — drámai menetűek.