Négy-öt magyar összehajol [antikvár]

Csurka, Csurka ! M, .ennyiszer lehetett hallani nevének ismételgetését több tízezer torokból a Hősök terén! Nevében őseink harci kiáltása rejtőzött. melynek szívdobbanásszerű dübörgése földrengésszerűen hatott. De most is érezni lényének sugárzó erejét, amikor „négy-öt magyar" hajol össze. Összehajolásunk a fojtott akarat, a közös sorsvállalás, a nemzeti együvé tartozás alapcsírája. Beszédei nagyszerű hatásfokúak voltak, mesterien felépített műremekek. Magánéletében csak akkor beszélt, ha szükséges volt. Arany János szavai jellemezték „gyéren szólt", „nagyokat gondolt". Mogorvának tűnhetett olykor, amin hamarosan átsütött jóindulata, segítőkészsége. „Virágok, kemény sziklák alatt rejtve" (Bartók Béla-Ba-lázs Béla). Jókedvében ritkán hahotázott, hanem megelégedéssel kuncogott maga elé. Nem szerette a külsőséget, a hazug mázt, a festett lényegtelenséget. Egyetlen festett külsőséget viselt el, s ez a színház. Ahol minden művi, mégis minden igaz. Színdarabjaiban, drámáiban korának hőseit látjuk, a mindennapok emberének megható győzelmét, vagy bukását. Színház iránti szenvedélyét formálja valóságábrázolássá. Igen, a szenvedély! Ez nála nemcsak a közismert lovassportszeretetre vonatkozik. Szenvedélyesen szerette az igazságot, és élte az életet. Nem véletlen, hogy ezt a két fogalmat tűzte zászlajára. A magyarság védelmében kérlelhetetlen és szókimondó volt. Bírált, de soha nem tett rosszat senkinek. Nem hajolt meg a cenzúra és a médiatűzharc előtt, következetes és egyenes maradt. Ő korszakának egyik legnagyobb egyénisége. Medveczky Ádám a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas karmestere, a Csurka István Emlékbizottság elnöke