Napút 2016. október [antikvár]

Miklóssy Endre A hannadik út és az '56-os munkástanácsok A „harmadik út" fogalmához. 1942-ben megjelent és azonnal világsikert aratott Wilhem Röpl^e Die Gesellschafskrise der Gegenwart című könyve. Javában folyt a világháború, és nyilvánvaló volt, hogy Európa döntően meg fog változni - viszont a háborút szörnyetegek vívták, semmi Jót nem lehetett várni tőlük. Ezért volt oly fascináló az a diagnózis, amely nem a hatalom politikából, hanem a társadalom állapotából indult ki, és építő javaslatai is ehhez kapcsolódtak. Röpke a marburgi egyetem közgazdász professzora volt, keményen küzdött a nácizmus ellen. Hitler uralomra jutásakor ezért megfosztották a katedrájától, ő pedig emigrált - nem a szokásos úton, Franciaországba vagy Amerikába, hanem Törökországba, amely aztán semleges maradt a háborúban, az ezzel járó szellemi függetlenséggel együtt.^ Röpke egy átfogó gazdaság- és társadalomépító programot írt le. Qazda-ságfelfogása a „lausannei iskola" (Léon Walras) piacgazdaság-elméletéhez kapcsolódik. Ö azonban nem csupán közgazdász volt, hanem jogász és keresztény is, ezért beszélni tudott a megvalósításnak az eszközeiről és a céljairól is. Tőle származik a „szociális piacgazdaság" fogalma, és Ludwig Erhardt, a német gazdaságnak a háború utáni talpra állítója az ő tanítványának tekintette magát, és szanálta meghökkentő gyorsasággal és teljesen unortodox módon a háború utáni német gazdaságot. A röpkéi javaslatok lényege az emberi szabadság és méltóság biztosítása, ami szemben áll mind a kollektivizmussal, mind pedig az individualizmussal. A totalitarizmus minden formáját teljes mértékben elveti - de ezzel együtt elveti a ,jóléti állam" koncepcióját is. „A tömegekre kiterjedő államilag szervezett gondoskodás nem egyéb, mint műláb a proletarizálódás által megnyomorított társadalomnak."^ Ez a rendszer, ámbár soft eszközökkel, de szintén alávetni kívánja az embert, az elvonás és osztogatás kényszerkapcsolata segítségével. A távlati következmények pedig végzetesek lehetnek. „Az embert a modern tömegkultúra idegeníti el a közösségtől és a természettől. Mindez nem felel meg a legbenső lényegének. Ezt bizonyítja, hogy a mai ember igen szerencsétlennek érzi magát.Közös vonása a totalitarizmussal a tömeg és a koncentráció. A másik pólus, az individualizmus „eltompítja az embernek a társadalomhoz fűződő viszonyát, és így végezetül visszavezet a torz kollektivizmusba". Mindezekkel szemben a cél „az egyes ember felelőssége és önállósága, egyensúlyban a közösséggel", ami akkor lehetséges, ha a közösség az emberi méreteket nem múlja felül, vagyis áttekinthető méretben. Ez volna a lényege Vajmi Kúiónós, de a háború után éppúgy cenzúrázták, mint a nácizmus idején ^ Röpke, 81. Röpke, 103. n n P;