Napút 2010. január-február [antikvár]

mpi^ Bíró-Balogh Tamás Százhuszonöt éve született Kosztolányi Dezső Alábbi írás annak megjövendölésére vállalkozik, hogy milyen újdonságok várhatók az idei, ünnepi Kosztolányi-évben. Ehhez azonban előbb a közelmúlt Kosztolányi-történéseit szükségszerű áttekinteni. Az utóbbi húsz évben öt olyan kötet Jelent meg, amely a Kosztolányi-írásokat gyarapította. Réz Pál kiadta a Kosztolányi által írt leveleket, Urbán V. László kétkötetnyi vegyes írást (Az élet primadonnái, Qyémántgöröngyök), Botka Ferenc és Zeke Qyula pedig Kosztolányinak egy-egy névtelenül megjelent cikkgyűjteményét jelentette meg (Tere-fere, illetve Pesti utca). Ezek mellett napvilágot látott egy hetven évre elfeledett, az ifjúság számára átdolgozott Aranysárkány, Kosztolányi egyetlen „ifjúsági" regénye, valamint Kovács Ida gyűjtőmunkájának eredményeképp Halkan szitál a tört fény címmel megjelent a Kosztolányi összes fényképét adó ikonográfia is. A kritikai kiadás előmunkálatai közt megindult a szövegfeltáró kubikolás: 2008-ban adták ki az Arany Zsuzsanna szerkesztésében készült, Kosztolányi Dezső napilapokban és folyóiratokban megjelent írásaínak Jegyzéke 1. című, a kritikai kiadás munkaközösségén belül csak Forrásjegyzéknek hívott kötetet, amely Kosztolányinak A Hétben, a Nyugatban, a Pesti Hírlapban és mellékleteiben, valamint az Új Időkben megjelent, eddig megtalált, illetve azonosított írásainak regiszterét adja. (Az Új Időkre vonatkozó bibliográfiai gyűjtés Végh Dániel munkája.) A kötet ugyan megjelent - a Ráció Kiadó adta ki -, de paradox módon könyvárusítási forgalomba mégsem került. Az újabban megjelent gazdag anyagú tanulmányok sora is pontosítja Kosz-tolányi-képünket. Szegedy-Maszák Mihály iskolájából több fiatal kutató is kikerült, akik Kosztolányi műfordításairól publikálták vizsgálódásuk eredményeit. Példaképp csak kettőt említenék: Kolozsy-Kiss Eszter a japán versfordításokról (Literatura, 2008/1.), Végh Dániel pedig a spanyol műfordításokról (Irodalomtörténet, 2008/3.) közölt kiváló dolgozatot. Okvetlen említést érdemel egy nem mindennapi vállalkozás: egy fiatal olasz kutató, /Uexandra Foresto, Zágonyi Ervin híradása nyomán kutatta föl és tette górcső alá Kosztolányi Nero-regényé-nek lényegében ismeretlen orosz fordítását: bár némely állítása vitákra késztet, nagyon alapos és érdekfeszítő dolgozata (Kosztolányi és QorkiJ: A véres költő 1927-es orosz fordításának rejtélye) az Üzenet 2007/1. számában olvasható. Az értelmezéseket illetően úgy tűnik, a Tanulmányok Kosztolányi Dezsőről című Újraolvasó kötet (1988, szerk.: Kulcsár Szabó Ernő és Szegedy-Maszák Mihály) olvasás- és értelmezésmeghatározó szerepe tartós (legalábbis a szegedi egyetemen ezt forgatják). Emellé sorakozik az egészében sokak által vitatott, részleteiben azonban jelentős eredményeket fölmutató A magyar irodalom történetei (2007, szerk.: Szegedy-Maszák Mihály és Veres András) tanulmánygyűjtemény, amelyben öt írás is Kosztolányit tárgyalja; ezek kozul harmat