Napló [antikvár]

Ajándékozási bejegyzéssel.
A negyvennyolcas magyar emigráció egyik legfontosabb emlékiratát (pontosabban a hatalmas terjedelmű anyagból készült válogatást) tartja kezében az olvasó. Pontossá teszi az emlékező naplóíró személye: Rónay Jácint kiváló képességű bencés szerzetes-tanár, aki kivette részét a szabadságharc szervező-mozgósító munkájából, mint tábori lelkész 1850-1866 között, olyan emigráns, aki igyekezett távoltartani magát a minden emigráció belső életét megkeserítő belső harcoktól és belviszályoktól, olyan ember, aki tudta, hogy nem szabad megmaradni "főfoglalkozású emigránsnak", hanem be kell épülni a befogadó ország társadalmába, hiszen csak így lehet megbecsülést szerezni a fájdalmasan távoleső hazának és támogatást a haza igazi ügyének; olyasvalaki, aki az idők kedvezőre fordultát várva készen áll a hazatérésre, mert az önkéntes száműzetést sorsa természetellenes megszakításának érzi. Hazatérte után az Akadémia tagja, majd országgyűlési képviselő lett. Rendkívül széleskörű megbecsülésének bizonyítéka: Kossuth Lajos felkérte fiai tanítására. Gróf Széchenyi István megbízásából gondoskodott a Blick kiadásáról és terjesztéséről. 1871-ben Deák Ferenc ajánlására Rudolf trónörökös magyar tanára lett. Naplóit nemcsak szeretettel és szorgalommal vezette mindvégig, hanem tíz példányban "kéziratul" ki is nyomatta. A nagyközönség elé most kerülnek ezek a feljegyzések. Tudós és gazdag lelkű ember írta őket, olyasvalaki, aki nemcsak a könyveket, hanem az embereket is szerette, nemcsak a természettel, hanem a társadalommal is foglalkozott. Nem az öncélúan szorgalmas, hanem a hatékony munka volt az ideálja. Pedagógus volt, aki mindig a jövőnek dolgozott. Lehet, hogy a hiúságtól nem mentesen néha nagyon is büszke volt arra, amit elért. De mert szerzetes is volt, de mert mindig és mindenkor papnak tartotta magát, nem hagyta, hogy a hiúság a fejébe szálljon. Nyugodtan megörökíthetett mindent a naplóiban: tiszta volt az életében, akárcsak a gondolataiban. És ha valaki pap is, tanár is, természettudós is, nyugodtan lehet derülátó. Bízhat az isteni gondviselésben és a világ előrehaladásában.