Napló 1956-1989 [antikvár]

ELOSZO2014 őszén, a lakásunk felújításakor egy szekrény mélyéről mállófélben lévő füzetek kerültek elő. Apánk 1956 és 1989 között rövidebb-hosszabb megszakításokkal vezetett naplóját rejtették. Ma már nem lehet tudni, vajon maga tette-e oda az írásokat, avagy feleségére bízta, és ő tartotta biztos helynek a szekrény mélyét.Közzétenni vagy sem? Voltaképpen részben ő maga is a nyilvánosságnak szánta a feljegyzéseket. A naplók kezdetben arra szolgáltak, hogy apánk papírra vesse érzéseit, indulatait egy-egy megrázkódtatás kapcsán - a zaklatottabb lelkiállapot levezetésére" voltak hivatottak. A hetvenes évek közepétől viszont vélhetően egy tervezett, de soha meg nem valósuh önéletrajzhoz készült feljegyzéseket tartalmaztak. Persze egészen más a pillanat hatására születő, sokszor balladai homályt idéző szubjektív feljegyzés", mint az utólag óhatatlanul finomított, szerkesztett, így jobban követhető, ám a pillanat varázsától megfosztott önéletrajz. Azt gondoljuk, hogy ha már így alakuU, és az önéletrajz nem készülhetett el, talán ő se bánná e feljegyzések közzétételét.Árt-e vagy használ - apánk emlékének és nekünk - nyilvánosságra hozni olyan gondolatokat, indulatokat, amelyek az írás pillanatában nem feltétlenül végiggondohak, gyakran egyfajta sebedet mindig elvakartad" hangulatban születtek?Ami a publikálás ellen szólt volna, éppen ennek az intimitásnak" a védelme - saját legbensőbb gondolatait apánknak nem voh szokása kiteregetni. Szemérmes ember volt, magánéletének konfliktusairól még ez a napló is inkább csak utalásokat tartalmaz. A Kádár-korban élő, sőt abban vezető szerepet betöltő értelmiségi, kultúrpolitikus vívódásai, olykori esendő-ségei - meglehet - nem mennek túl az intim szférán. Kitehe-tők-e a kegyetlen nyilvánosságnak?Ami a publikálás mellett szólt: nem voltak drámai meglepetések a naplókban. Az az ember, akinek életét és gondolkodását több mint harminc éven keresztül nyomon követhetjük.