Bővebb ismertető
JAMES BALDWINKI A VADONBÓLPaul nem érezte a pillantását, de ő figyelte. Paul az ablakhoz lépett, kinézett a zsalugáter hasadékán. A profiljából már tudta Ruth, hogy nem éppen derűs napnak néz elébe. Profilja elárulta mindazokat az ellentmondásokat, amelyek Ruthnak annyi fejtörést okoztak. Hosszú, vékony, fiús nyakán vaskos feje még vaskosabbnak látszott a sűrű, kondor fekete hajbozót miatt, amelyet mindig vagy igen hosszúra eresztett, vagy ellenkezőleg, kegyetlenül kurtára nyírva viselt. Magas, széles homloka nemes szikárságának el'entmondott tömpe, nevetségesen pisze orra. Nagy szája, széles, húsos, érzéki ajka alattomos kegyetlenséget sugallt, ha a szája sarka lefittyedt, de amikor nevetett, a komédia álarcává változott. Egész testét fekete szőr borította, és ez Ruth szerint mivel a négerek általában kevésbé szőrösek, mint a fehérek beszédesen tanúskodott amellett, hogy melyik fajta fejlődött messzebb a majomtól. Mások nem vették észre, hogy milyen szép, és Ruth ezen gyakran meglepődött: olyan ez, mintha valaki a Napot közönségesnek tartaná. Lomposan mozgott, ült, állt, annyi bizonyos, és a háta emiatt már kissé meggörnyedt. És szegények gyereke volt, nagyvárosi gyerek, a teste ezért nem emlékeztethetett senkit egy Michelangelo-szoborra, ahogyan Ruth ezt Paul szerint abszurdul" állította: nem volt sem olyan daliás, sem olyan erőteljes. Célszerűen fejlett, feszült és kemény izmai a szegények jellegzetes fürgeségéről tanúskodtak; mert a szegényember mindig csak egy lépéssel fut az ördög előtt.Elfordult az ablaktól, gondterhelt arccal. Ruth becsukta a szemét. Mikor újra kinyitotta, Paul a rövid, sötét halion át a fürdőszoba felé lépkedett. Ruth eltűnődött: vajon hány órakor jött haza tegnap este; vajon sokat ivott-e; hallotta, hogy megeresztette a vizet. Valószínűleg nemrég jött haza. Ruth mindig meghallotta, ha hazajött vagy elment; gyakran megesett, hogy hirtelen felriadva felült ágyában, ha Paul hajnali félháromkor nyughatatlanságtól űzve becsukta maga mögött az ajtót. Attól fogva kerülte az álom. Ébren hánykolódott ágyán, amely kérlelhetetlenül parázs- és zsarát-nok-nyoszolyává változott, és fantáziája sorra vette az elképzelhető katasztrófákat, kezdve attól, hogy Paul elhagyta egy másik nőért, és végezve a halottasházban. Aztán, ahogy az éjszaka feketéből szürkévé, majd fehérré hígult, a telefon is újabb fenyegetéssé vált: ott gunnyasztott mellette, mint kaján, fekete macska, amely egyetlen harsány nyiffantással összetörheti az életét, s darabkáit szerteszórhatja a csepp szobában. Tudott néhány számot, amelyet feltárcsázhatott volna; de inkább a halál. Elvégre is Paul csak egyszer figyelmeztette erre, többször nem szolgáltat rá alkalmat, hogy az orra alá dörgölje elvégre nincsenek összeházasodva. Gyakran úgy esett, hogy nagynehezen, remegő tagokkal, dermedt ágyékkal fölkelt az ágyból, felöltözött, kávézott, elment munkába, anélkül, hogy látta volna. Olyankor Paul később, a nap folyamán felhívta az irodában. Addigra Ruth az ebédje mellé felhajtott néhány koktélt, és így roppant fölényesen tudott csevegni a telefonon, mondván, azt hitte, hogy Paul valamicskével korábban kelt föl aznap reggel. De mihelyt letette a kagylót, gyűlölte Pault. Bosszúról ábrándozott, amíg beleszédült, s akkor magamagát gyűlölte;; és amikor meggondolta, hogy Paul a szerelem és gyűlölet micsoda kínpadjára feszíti, még jobban meggyűlölte őt. Akaratlanul is úgy érezte, Paul a színe miatt bánik így vele azért, mert ő színesbőrű lány. És olyankor múltja, jelene elnyeléssel fenyegette. Tudta, hogy igazságtalan, de nem tudott tárgyilagos lenni; pszichiátriai kezelésre gondolt, látta magát megváltozottan, megbékélve a világgal, magával, színével,
Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.
Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.
Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza-kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.1999-ben, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, szobrászművész alkotását.2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 2. szám alatti ház falán.