Nagy László pályaképe [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
"A huszadik századi magyar irodalom nagy vesztesége volt Nagy László korai halála. 1978-ban ötvenhárom éves korában hunyt el váratlanul. A "Versben Bujdosó" egyike azoknak a legkiválóbb költőinknek, akiknél a magyar lírában kifejeződik a Németh László által megfogalmazott igény, irodalmunk „bartóki vonala": a nemzeten át az emberiséghez szólni. Műve, élete példája nem múló erejű kihívás." "E könyv íróját is "belső rendelés", Nagy László urai értékeinek fölismerése késztette arra, hogy életművét a maga lelkiismeretének és ízlésének mérlegére tegye. A Deres majális (1957) óta kortársként olvastam verseit, egy-egy művéről korábban külön is írtam, e könyv kedvéért az előzményeket is "hozzátanultam", élete tájait bejártam. A könyv elsősorban a költő vallomásai és a korabeli kritika tükrében kíván képet adni Nagy László költői útjáról. Hiszem, hogy nem pótolja, hanem kiegészíti mások munkáját, Nagy László gyarapodó recepcióját. A könyv csak olyan mértékben "vitairat" hogy szeretné elkerülni mind a Nagy László költészetét lekicsinylők, alábecsülők, mind a nevét fölmagasztalók, személyének valamiféle „vezéri” szerepet szánók magyarázatát. Nagy László igényessége, egyetemessége a költészetével foglalkozót is tárgyilagosságra, megértésre, a szélsőségek elkerülésére, az érték befogadására és hű értelmezésére inti."T. T.