Múzsák és gráciák között [antikvár]

Kazinczyt elsősorban nem költőként tartja számon az irodalmi köztudat: versei közül még a művelt olvasónak is legfeljebb néhány epigramma címe jut eszébe. A nyelvújítási harc elindítója azonban titkon költői babérkoszorúról, halhatatlanságról álmodozott E határtalan becsvágy 1780 körül először görögös reminiszcenciákat árasztó, a szépség és a harmónia bűvöletében születő ódákban (A* áldozó, A tanítvány) fejeződött ki, majd egyre bővülő műfaji, formai repertoárja később epigrammákkal, szonettekkel, ritornellekkel bővült Ars poeticája a neoklasszicizmus Grácia-kultuszában fogant, ám kortársaitól eltérően a zajos világtól elhúzódó bájistennők és a Múzsák nemcsak a befeléfordulás lelki menedékét kínálták számára, hanem harcos segítőtársaknak bizonyultak az 1810-es évek nyelvi-irodalmi vitáiban is.