Műelemzési kísérletek, gondolkodás-módszertani gyakorlatok az irodalom és a képzőművészet tárgyköréből [antikvár]

Szeretett tanárom, Láng István emlékének „Mire vállalkozhat egy egyetemi jegyzet, melynek kitűzött feladata az irodalomtanításmódszertanánakfelvázolása? Egyáltalán: helyes-e az irodalomtanítás módszertanáról beszélni? Létezhet-e kánonja az irodalomtanításnak, szabad-e itt szabályokat kijelölni? Meggyőződésem, hogy nem. nem létezik ilyen szabályozó rendszer, mint ahogy a jegyzet második részében ugyanezt szeretném bizonyítani a műelemzésekkel kapcsolatban is. Ki mondhatná meg, akár 30 éves tanítási tapasztalat birtokában, hogy így kell irodaimat tanítani, így kell művet elemezni? Kánon nincs, halálbiztos módszerek nincsenek, de ha ezt nem lehet megmondani, akkor honnan várhat segítséget egy leendő magyartanár? Semmit nem lehet és szabad mondani az irodalom tanításáról? Kategorikus követeléseket, egyetlen üdvözítő utat biztos nem. Tapasztalatok azonban vannak, tanácsok, lehetséges módok, összegyűjtött, jellegzetes problémák, szempontok (szándékosan) nyit-vahagyott kérdések. A döntés a leendő magyartanárra van bízva Ez a jegyzet sem vállakozhat másra, mint szituáció- és problémafeltevésre, gondolatébresztésre, annak tudatosítására, hogy az irodalomtanítás igen nehéz dolog, és roppant önállóságot igényel A magyaróra légköre (Avagy: jó-e iskolába járni?) Ne mondjunk e kérdésre kategorikusan „nem"-et, de magabiztos „igen"-t sem! Ha az általános és középiskolai diákok mindegyikének feltennék ezt a kérdést, a (valószínűleg sokkal kevesebb) igenlő válaszok közt nagy százalékot foglalnának el azok az „igen"-t mondók, akik a barátok, a szünetekbeli hangulat, a közösség miatt szeretnek iskolába járni. A tanulás, a tudás kedvéért? Igen áttételes dolgok ezek, s vannak érvek amellett, hogy nem az iskola az egyetlen hely, ahol tanulni lehet Az iskola az örök fegyelmezés, az állandó túlterhelés, az órai szorongás helye Tudnivaló, hogy ki kell bírni, de szeretni? Ezt nem kívánja senki! Az órák monoton rendben követik egymást, felmérések, témazárók, felelések, vagy ha épp egyik sem, akkor sokkoló figyelmeztetés, hogy majd hamarosan Otthon az aránytalanul sok lecke, az órán meg nem emészetett, csak