Mozgó Világ 2009. június [antikvár]

Lendvai Pállal beszélget Rádai Eszter - Négy éve, az európai parlamenti választás után, az alacsony részvételre is utalva azt mondta, azért szavaztak a választók az éppen kormányzó pártok ellen Európa-szerte, Kelet-Európában, a frissen csatlakozott országokban pedig különösen, mert a saját kormányukat akarták pofon ütni, de ez a pofon „Európa arcán is csattant". Mit vetített előre az akkori eredmény abból, amilyenné mára Kelet-Európa, az új tagországok váltak ? - Sajnos négy éve Ausztriában is nagyon alacsony volt a részvétel, és most még alacsonyabb lesz, ez az egész Európai Unióban érezhető, tehát nem speciálisan kelet-európai jelenség. Úgy látszik, Európa megunta a jólétet, a polgári nyugalmat, a békét, hogy már jó ideje nem a határokról veszekszenek tankok felvonultatása mellett, hanem arról, hogy milyen hosszú legyen a banán, milyen sajtot lehet importálni, és melyik munkaerőpiacot mikor nyissa meg Kelet-Európa előtt. Ma ilyen viták és konfliktusok uralják az uniós politikát. Cinikus megfogalmazásban: Nyugat-Európa lakosságának túl jól ment a dolga. Más a helyzet Kelet-és Közép-Európában, több tényező folytán. - Például ? Melyek a legfontosabbak ? Miért nem népszerű ma az unió, miért nem érezzük sikertörténetnek a tagságunkat itt, Kelet-Közép-Európában ? - Például a tragikusan rövid emlékezet miatt, ami egyúttal annak is a jele, hogy bizonyos tekintetben normalitás uralkodik Kelet-Európában. - Mire gondol ? - Arra például, hogy ezekben az országokban már közvetlenül a rendszerváltás után is alacsonyabb volt a választáson való részvétel, mint amennyit az ember remélt vagy elvárt volna annyi év - akár csak puha - diktatúra után. Ez azt a megállapítást juttatja eszembe, amit Kí- nával kapcsolatban hallottam egy ismerősömtől: „a demokráciát nem lehet megenni". Vagyis a szabadság, úgy látszik, önmagában nem elég édes, nem elég fontos. Mintha már elfelejtették volna ezekben az országokban, milyen rossz volt az úgynevezett szocializmus, a diktatúra, és még - vagy már - nem érzik át, mennyivel jobb a demokrácia, minden ellentmondásossága dacára. Ezért nem vesznek részt, el sem mennek szavazni sokan, vagy ha elmennek, akkor a populistákra, főleg a jobboldali populistákra szavaznak, eltérően a nyugat-európai gyakorlattól. Úgyhogy a helyzet a korábbinál lényegesen rosszabb. - Milyen más tényezők okozzák még ön szerint ezt a rosszabb helyzetet? - Például hogy ma az Európai Uniónak tizenkettővel több tagja van. Megmondom őszintén - noha Erhard Busek 3 volt alkancellár, nekem személyes barátom egyszer ezért már megkritizált -, most veszélyesnek, sőt ostobaságnak tartok minden további bővítést, kivéve talán Horvátország felvételét. Es ismétlem, ami történt, az is túl gyors volt. - Most megint megkérdezem, amit négy éve is kérdeztem: nem lehet, hogy az unió elérte azt a bizonyos határt, azt a „magasságot" ahonnan már csak lefelé vezet az út? Amikor már erősebbek a széttartó, széthúzó erők, mint az összetartok ? Nem lehet, hogy Magyarország akkor nyert bebocsátást ebbe az „elitklubba", amikor az már nem azonos azzal, ahová igyekeztünk ? Talán azért sem, mert mi, kelet-európaiak is belül vagyunk. - Az biztos, hogy nagyon más a szituáció. Kezdetben hat tag volt, aztán tizenöt, most meg már huszonhét, ez tehát már egy másik Európai Unió. Sajnos Nyugaton lebecsülték a kelet- és középeurópai diktatúrák örökségét, a két háború közöttiét meg az 1945 utániét is, nem vették tekintetbe azt az óriási gaz-