Mozgó Világ 2007. április [antikvár]

CSATAKÉPEK Békés Pál Hej, Sztankó Soma Már előző nap azon gondolkoztam, hogy aznap mire fogok gondolni. Nem vagyok ugyan híve a művi, szemforgató, sokszor kenetes „emlékezzünk régiekről hangulatú múltba borongásnak, de 48 éppenséggel annyi hihetetlen embert, esemenyt, kalandot és kalandort kínál az utókornak, hogy az ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani - elvégre bizonyos szemszögből nézve én magam is utókor volnék vagy micsoda. így hát minden március tizenötödikén kitűzök magamnak valami álmélkodni- vagy fejcsóváinivalót - így ünnepelek. Először Jókaira gondoltam mint a legkézenfekvóTabre, aki persze jelen van mindig, de egy-egy új élmény mindannyiszor lökést ad a képzeletnek. Ezúttal az, hogy tavaly Szigligeten nyaralván ismét ellátogattunk a füredi Jókai Múzeumba, és láttuk, hogy megvan még a bili. Tudniillik a nagy eszmék lenyomatán túl az író hétköznapi életének apró tárgyait is ó'rzó' múzeum e^k benyílójában ott áll Jókai Mór ágya, és alatta a virágmintás, füles porcelánéjjeli, melyet fényes acéllánc rögzít az ágylábhoz, hogy a múzeumlátogató és irodalomrajongó közönség magáévá ne tehesse. Tíz évvel ezeló'tti látogatásunk idején is ott volt, most is, az acéllánc tehát megtette a magáét, megvédte a dicső' múltat a mohó jelentől, noha tíz éve a patinás éjjeliedénynek még volt fedele, de legs^ünk jóindulatúak, hátha nem lopták el, hanem restaurálni vitték. Egyszóval Jókai. A Csataképek. A huszonöt éves író remeklése, melyben körképet ad a forradalom és a szabadságharc külső és belső tusáiról, természetesen idealizálva és mitizálva, de ki nem hajlamos az ilyesmire huszonöt évesen? (Természetesen tudom a választ álságos költői kérdésemre, a ma fiatal szerzői nem hajlamosak az ilyesmire, kigolyóznák őket a tiszti klubból, ha nem a pusztulás, mállás, rohadás, illúziótlanodás, mélynyomor és mélykeserv képeivel kezdenék pályájukat, de hát minden kornak megvan a maga bája.) Azután mégis elvetettem a Csataképeket. Elsősorban a címe miatt. Túlzottan is hajazott arra, ami az idei tizenötödikétől várható volt, és nem vagyok híve az önmagukat beteljesítő jóslatoknak - nem, a Csataképeket idén kihagyjuk. Következő gondolatom Sztankó Soma volt. Ha szabad ilyen valóságshow-s és szappanoperás kifejezéssel élnem, ő a kedvencem 48 nagy folyamából. Az eperjesi születésű, öt nyelven beszélő hadnagy, akit Mészáros Lázár hadügyminiszter bízott meg, hogy szerezzen fegyvert a minden modern felszerelést nélkülöző honvédseregnek, s a hadnagy hamis iratokkal, civilben, titkos ügynökként utazgatván Nyugat-Európában bevásárolt a hazának Igen, Sztankó Soma éppen jó lesz. A múzeumkerti hacacárét lekéstem, az ottani füttyösöknek éppen csak elvonulását láttam, amint átözönlöttek a következő helyszínre, hogy legjobb tudásuk szerint tönkretegyék azt is. így azután a múzeumkerti, egyébként igen szellemes műsornak csak néhány töredékét láttam éjfél felé a képernyőn, és fejet hajtottam a mocskolódás közepette is rezzenetlenül teljesítő színészek, Básti Juli Lengyel Feri, Szabó Sándor előtt, akik igyekeztek bátorítani az ordibálástól meg'-megrettenő, velük együtt szereplő gyerekeket is. Mindez azonban csupán előjáték volt a Március 15-e téri fővárosi megemléke-zeshez kepest. Amikor Sztankó Soma útnak indult, már volt Európának vonathálózata, így hát expresszsebesseggel szelte át a kontinenst a Bécs-Frankfurt-Brüsszel-London út-