Mozgó Világ 1987. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Szabó Márton A munkafegyelem mint társadalmi jelenség A munkafegyelem kérdését többnyire praktikus szempontból szokták felvetni és vizsgálni. Például hogy miért fegyelmezettek (vagy fegyelmezetlenek) az emberek a munkában, mi ebben a feltételek vagy a szubjektív tényezők szerepe, és egyáltalán: hogyan lehet a helyzetet kedvezőbbé formálni. írásomban a jelenség néhány társadalmi összefüggésével foglalkozom, igyekezve persze felhasználni a praktikus ismereteket is. Arra keresem a választ, „hogyan állnak elő" a munkafegyelem problémái (tényei és ideológiái), mi ezek sajátossága, társadahni természete. A dolgozat általánosabb összefüggéseket is érint, de elsősorban a hazai tapasztalatok és helyzet elemzésére tesz kísérletet. A munkafegyelemről általában Olyan jelenségegyüttesről van szó, amely specifikusan az ipari civilizáció, a nagyüzemi termelés problémája, sajátossága. A kistermelő is sokat dolgozik, de tevékenységét alapvetően saját elhatározásai alapján szervezi, mert munkája közvetlen feltételeivel ő maga rendelkezik. Szorgalmas és Uyen értelemben fegyelmezett is, nem kell a munkára ösztönözni külön. Életének létparancsa a kemény és pontos munka, munkájának eredménye vagy eredménytelensége közvetlenül megjelenik számára. A nagyüzemi ember alapvetően más viszonyok között dolgozik. Munkájának valamennyi feltétele objektív adottság a számára. Ezeket nincs módja alakítani, hanem alkalmazkodnia kell hozzájuk. Munkáját nem végezheti saját ötletei és elképzelése szerint; munkaelőírások, művelettervek, technológiai szabályok stb. írják elő számára, hogy mit, mikor és hogyan kell végeznie. Ha ezeket nem tartja be, akadozik a termelés. A nagyüzemi munkásnak (és az üzemszerűen szervezett munkák résztvevőinek más területeken is) elsősorban fegyelmezetten kell dolgozni, ez az első számú magatartási parancs. Nem kell jobban dolgoznia, mint azt a feltételek megkívánják, de rosszabbul sem szabad; pontosan azt kell teljesítenie, amit az adott munka és az adott munkakör kíván. A fegyelem azonban nem csupán a szervezett munka magatartási parancsa, hanem a szervezet működésének a „barométere" is. Egy sok résztvevős és sokelemes „szerkezet" legérzékenyebb pontjához kötődik: a munka objektív és szubjektív feltételeinek találkozási pontján egzisztál. Bármilyen zavar van a szervezet működésében, az azonnal fegyelemzavarként jelentkezik: az ember erején felüH munkára kényszerül; dolgozna, de nincs mit stb. Mindez igen lényeges módon alakítja a dolgozó egyén magatartását. Eddig illúziónak bizonyult minden olyan elképzelés és kísérlet, amely abból indult ki, hogy az üzemekben az emberek külön késztetés és ösztönzés nélkül is gondosan és jól végzik a munkájukat. Vagyis az ipari civilizáció mind ez ideig szüntelen Icüzdelem a fegyelmezett munkáért. A követelmények szigorítását, a feltételek „keményítését" természetesen nem a munkások, az alkahnazottak követelték és követelik: ők megpróbálnak alkalmazkodni, megpróbálják a helyzetet a saját javukra kihasználni. Ez az objektív alapja annak a jól ismert helyzetnek, hogy mindenki igyekszik elhárítani magától a rendteremtést, azt hangoztatván, hogy csak ? másik ember fegyehnezetlen, csak benne van még tartalék. Soha nem közömbös tényező, hogy ki fegyelmez és kit fegyelmeznek. Az érdekek oldaláról nézve a fegyelmezés érdekérvényesítési eszköz (Makó); akinek módja van megszabni.