Móricz Zsigmond [antikvár]

A szikra „Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot." Esterházy Péter Harmónia caelestis című családregényének sokat idézett, változatosan újrahasznosított (a politikai elemzéstől az interneten olvasható szakítástörténetig számos helyen felbukkanó) nyitómondatát nemcsak azért tettem egy Móricz Zsigmond életútját, életművét és a róla kialakult kép változásait feltárni szándékozó könyv élére, hogy a szoborrá merevedett klasszikus felélesztésében Utószó, szó, szó című esszéjével komoly szerepet játszó író előtt tisztelegjek. De nem is az indokolja az effajta kezdést, hogy Móriczról szólva szinte divat lett Esterházy-idézettel indítani - az eredetileg a Kiserdei angyalok című novellaválogatáshoz íródott, majd 1988-ban kötetben is megjelent, az idő által kifosztott írón töprengő esszéből való A kifosztott Móricz? című tanulmánykötet címe csakúgy, mint Benyovszky Krisztián 2010-es Móricz-könyvének mottója.' Azért választottam a Harmónia caelestist, mert az Esterházy család múltjával szembenéző regény és egy Móricz-monográfia szerzőjének gondjai rímelnek egymásra, még ha a cél eltérő is. Én a „regényesített", sokszor szimbolikussá tett életrajzi történéseket és a valóságot szeretném elkülöníteni, arról sem feledkezhetem meg azonban, hogy egy író biográfiája más feladatok elé állít, mintha egy csillagász vagy távfutó élettörténetének megírására vállalkoznék. Hiszen egy írónál sokszor éppen a regényesités a legérdekesebb, vagyis az, miként jár el az író, amikor anyagnak a saját életét használja fel. Móricz pedig igen sokszor használta alapanyagként önmagát, családját, közvetlen környezetét. Ráadásul, amikor az életutat úgy igyekszem végiggondolni, hogy az íróvá válást megelőző időkre, sőt, a család Móricz Zsigmond születése „Itt áll előttünk egy író, akit kifosztott az idő." - így hangzik a sokat idézett Esterházy-mondat.