Móricz Zsigmond [antikvár]

MÓRICZ ZSIGMOND (1879-1942) (A címlapon Rippl-Rónai József: Móricz Zsigmond, 1923. Pasztell. — A Móricz-család tulajdonában — Molnár János felvétele) A magyar irodalom egyik legnagyobb prózaírója 1879. június 29-én született Tiszacsécsén. Szülei küzdelmes életű, egyszerű emberek voltak. A népes család hányatott életét, gyermekkorának nehéz éveit, maga az író tárja fel műveiben a legó'szintéb-ben. Középiskoláit Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson végezte. Az egyetemmel Debrecenben és Budapesten is többször próbálkozott, de soha sem fejezte be; semmi más nem akart lenni, mint író. Erre a pályára hallatlan tudatossággal készült. Már gyermekkorától kezdve rengeteget írt, de lassan és nehezen találta meg egyéni stílusát. 1905-ben megnősült, feleségül vette Holich Janka tanítónőt, aki utolérhetetlenül nagyszerű segítőtársa lett az írónak. Első jelentős írása a Hét krajcár volt, amely 1908-bah a Nyugatban látott napvilágot. A Nyugatban megjelent novelláira, paraszttémájú írásaira sokan felfigyeltek, és hamarosan ő lett a kor egyik legolvasottabb írója. Regényeiben, novelláiban valósággal körképet rajzolt a századeleji magyar valóságról. Megrázóan szép írásokban tiltakozott a háború ellen és 1918-1919-ben is híven szolgálta a haladás és a forradalom ügyét. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után is hű maradt forradalmi eszméihez és regényeinek, elbeszéléseinek, riportjainak egész sorában kíméletlenül leplezte le Horthyék reakciós politikáját és az úri Magyarország sötét, hazug, nyomorúságos világát. A húszas években írott dzsentri regényei (Kivilágos kivirradtig. Úri muri, Rokonok) és a harmincas években megjelent paraszttémájú írásai (Barbárok, A boldog ember stb.) vitathatatlanul bizonyítják, hogy Móricz Zsigmond a kritikai realizmus egyik legjelentősebb magyar képviselője. Utolsó nagy vállalkozása a Rózsa Sándor volt. melynek harmadik kötetét azonban már nem tudta megírni, mert 1942 szept. 4-én váratlanul meghalt.