Mit olvas ön, Hamlet herceg? [antikvár]

Könyv és világ Tessékeljük csak udvariasan előre, ahogy a gyengébbet szokás. De ha egyszer a könyv a gyengébb, miért keltek annyiszor a könyvek, igaz, gyakran kéretlenül, a világ védelmére? S miért óvja oly kevéssé a világ a könnyen szakadó lapokat, a törékeny gondolatot, a porrá s hamuvá omló testű szerzőt? Ha gyenge a könyv - miért félnek tőle? Ha meg erős, miért nem tud védekezni közöny és máglya, index és papírzúzda ellen? A könyv - a jó könyv - rendszerint elégedetlen a világgal. Még a lehetséges világok legjobbikával is. Igaz, könyvben még senki olyat nem olvasott, hogy jobb már nem lehet a világ. Még konformista szerző sem vetemedik arra, hogy „nagy gonoszul" azt hirdesse: „ már megállhatimk, mert itten Az ígéretnek földje van." Petőfi még a való világban is csak átutazó volt, az ígéret Földmérője. Goethe is csak képzeletben élte át a „fausti pillanat"-ot. S a világ többi nagy könyve sorra (mert mind a világéi, ha az nem vállalja is mindig őket!), a Biblia és az Isteni színjáték, a görög tragédiák és az orosz regények - egytől egyig perelnek a világgal. A komisz világgal a jó világért. Azért, amelynek képét csakis a könyvekből olvashatták ki az emberek. Csoda-e, hogy a világ nem elégedettebb a könyvekkel, mint azok vele? Előbb kiátkozza, majd klasszikusként tiszteli némelyiküket. Vagy fordítva. Korok, korszakok erkölcsi és esztétikai értékrendjét lehet kiolvasni a könyvekből, melyeket elutasítanak vagy felmagasztalnak. Ismeretes, milyen meghallgatásra lelt civilizációnk egyik alapkönyve, a kőtábla, melyre a lángoló csipkebokor fényénél vésték fel az igét: NE ÖLJ! Már a szerzője hitetlen hívei fején zúzta szét haragjában, hogy a Világ nem hallgat a Könyvre. Talán ez a sajnálatos eset az első számon tartott precedens arra, hogy a könyv igenis fegyver íehet. Hogy öl, mert hátha csak így értik meg: ölni - nem szabad. Mózes naiv volt és türelmetlen. De minek nevezzük Cézárt, aki író volt és hadvezér, s mikor lángoló gályáitól tűzbe borult a tudás tárháza, az alexandriai könyvtár, égtek a kéziratok és az emberek a birodalom dicsőségére, ő tűzzel és vízzel dacolva, életét kockáztatva mentett ki néhány - tekercset? Talán azóta áll a világ legerkölcstelenebb, legképmutatóbb dilemmája, az áldilemma: mi ér többet - a könyv vagy az ember? Pedig már