Mesterségem a regényírás [antikvár]

Mennyire nyitottak az írók? Túl nagy falat lenne rögtön a regénnyel kezdenem, ezért nézzük előbb inkább a regényírót mint olyat. Az konkrétabb és szemmel látható, így reményeim szerint aránylag könnyebben haladunk majd. Megmondom köntörfalazás nélkül, én úgy látom, hogy az írók többségéről - bár természetesen vannak kivételek - nem mondható el, hogy érett személyiségük és pártatlan világnézetük lenne. Megfigyeltem, de ezt csak halkan mondom, hogy sokuk temperamentuma sajátos és nem éppen dicséretre méltó, szokásai, viselkedése jellegzetes. És az írók nagy többsége (én úgy kilencvenkét százalékukra tippelek), magamat is beleértve, azt gondolja kimondva vagy kimondatlanul, hogy a leghelyesebb, amit ő csinál, amit ő ír, és néhány különleges esetet leszámítva a többiek mindannyian tévednek, és ezen elgondolás jegyében élik mindennapjaikat. Visszafogottan fogalmazva is kijelenthetjük, hogy nem lehetnek túl sokan, akik ilyen embereket szeretnének barátjuknak vagy szomszédjuknak tudni. Hallani néha olyasmiről, hogy egyes írók közt szoros barátság köttetik, de én általában nagyon szkeptikus vagyok ennek hallatán. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy lehetséges ilyesmi, de szerintem nem maradhat fenn túl sokáig igazán