Merre jársz most, Dombikám? [antikvár]

Boldogsággal tölt el, hogy írhatok Dombiról, és szomorússággal, hogy nem mutathatom meg néki, amit írok. Megtisztelt és meghatott a kérés, hogy előszóval lássam el e kitűnő könyet, melynek lapjain oly elevenen bontakozik, ki dombi alakja: szinte karnyújtásnyi közelségben érezzük Őt. Unokatestvérem volt, de sokkal rokonabbnak, testvéremnek éreztem Varg(h)a Domokost. Vargha Tamásnak, a kunszentmiklósi református gyülekezet tudós lelkipásztorának hét gyermeke közül a negyedik volt Ő; s a kiváló költő Vargha Gyula sok-sok unokája között a legjelesebb. Feltűnhet az olvasónak, hogy Dombi családnevét leírva zárójelbe tettem a h-betűt. Így kívánta a becsület, mert ő egyszerűen Vargának írta nevét minden munkájában. Apróságnak tetszik ez, mégis érdemes megemlítenünk s eltűnődnünk rajta. Úgy hagyta el a régi nemességű görzsönyi Vargha család h-betűjét, mint ásvai Jókay Mór a maga ipszilonját. Nem kívánta Varga Domokos, hogy nemesi származására valami utaljon a nevében? El akart vegyülni a sok-sok Varga között, hogy pusztán írásainak nemességével tűnjék ki közülük? Talán érdemes elgondolkoznunk ezen. "La vérité se cache dans les détails." - mondja a francia. (A részletekben lappang az igazság.)