Margit [antikvár]

ELÖLJÁRÓBAN Spanyolországi magányában Vészi Margit, Ady Endre hajdani múzsája, Molnár Ferenc egyetlen gyermekének anyja, világjáróként oly sok érdekes esemény résztvevője, tanúja, világhírességek közeli barátja vagy beszélgetőtársa nem írta meg a memoárjait, hiába biztatták erre többen is. Mivel sűrűn leveleztem vele és jól ismertem kalandos élete fordulatait, vettem a bátorságot és megírtam helyette, amit elmulasztott. Talán azért nem kezdett memoár formájában visszatekinteni az életére, mert az éveit elmulasztott lehetőségek, elhibázott lépések és kudarcok sorozatának látta. Tanárnője gimnazista karénekes korában figyelt fel Margit kellemes szopránjára és megjegyezte, hogy talán érdemes lenne képeztetni a hangját. Ezért iratkozott be a párizsi Schola Cantorum zeneakadémiára. De közben úgy látta, hogy több sikere lehet mint festőművésznőnek. Rose Bonheur volt a példaképe. Nem ért el sikereket, képei eladásából meg sem tudott volna élni, s a pesti családja gonoszkodó fiataljai Margitot „Rose Malőr"-nek gúnyolták. írt novellákat, ötlettémákra, közepes eredménnyel. Úgy vélem, nemzetközi rangú portré-karikaturista válhatott volna belőle. Molnár Ferenccel szinte sohasem volt boldog néhány évnyi házassága, és az is bántotta, hogy nem volt jó anya. Szeretetre vágyó kislányát művészi karrierje érdekében elhanyagolta, német és svájci intézetekbe vagy húgához, a szigorú és puritán Jolánhoz deponálta. Ha néha magához vette, sűrűn megesett, hogy a futó