Magyartanítás 1967/1-6. [antikvár]

Módszertan „Az igazat mondd, ne csak a valódit " (József Attila egy költői korszakának nevelési lehetőségei) Sok gondterhelt írás lát mostanában napvilágot korunk ifjúságáról. Szándékukban megértés, lehetőségeikben és módszereikben sokszor indokolt tanácstalanság jellemzi őket. Szélsőséges viták hevében jutottunk el odáig, hogy ezt a „gitáros nemzedéket" egyáltalán ideje komolyan venni, hiszen a jövő társadalmának alapjait képezik. De kit tartanak őseiknek, szellemi rokonaiknak? Egyéniségük olykor felszínesen durvának látszó rezdüléseiben mennyi az érzelem? Van-e igényük önmaguk és mások megismerésére, megítélésére? Pusztán racionálisnak látszó, sokszor sziláján elégedetlenkedő lázadásuk kitisztul, értelmet nyer-e? Mázsányi kérdések súlyától görnyed az a generáció is, amelyik jellemüket igyekszik formálni, s ha a bevégzett munka teljes felelősségét nem is vállalhatja egészen magára, a próbálkozások igényéről azért nem mondhat le. Éppen az utóbbi napokban pedagógus társadalmunk széles nyilvánossága a hazafias nevelés lehetőségeiről, szükségességéről folytatott hasznos nevelési tanácskozást. Sokszor elhangzott az a megállapítás, hogy példaképek, eszményképek nélkül ebben a tárgyilagosan racionalista-szkepticista világban aligha nevelhetünk eredményesen. Nem mindegy azonban, hogy emberközelbe kerülnek-e ezek ifjúságunkhoz, vagy a helytelen módszerek alkalmazása miatt a megnemértés szilárd, szinte áthatolhatatlan közegében elvesztik intenzitásuk legjavát. A megváltozott társadalmi és szociális körülmények is azt kívánják, hogy nevelési fegyvertárunkat, kellékeinket felülvizsgálva egyes fogalmaknak új, korszerűbb, de mindig rendkívül őszinte értelmezést adjunk. A jövőért érzett felelősségtudat és igazság szellemében. ,,Az igazat mondd, ne csak a valódit " — írta József Attila 1937-ben Thomas Mannhoz intézett versében. Az akkori körülmények között, a magyar fasizmus térhódításának fojtogató levegőjében ezeket a súlyos gon- Miután a tanulmányban említett versek legtöbbje nem tantervi anyag, feldolgozásukra elsősorban a szakköri foglalkozáson lehet sort keríteni. Ugyanakkor elképzelhető az is, hogy előzetes otthoni gyűjtőmunkára támaszkodva tanórai keretben is helyt kaphatnak a szerző elgondolásai. Á szerk. 1