Magyartanítás 1965/1-6. [antikvár]

Módszertan Az ember tragédiája tanítása a gimnázium III. osztályában Makay Gusztáv gazdag, gondolatébresztő cikkét vitára bocsátjuk. Kérjük a Kartár--sakat, hogy foglalkozzanak azzal: miként lehet a Madách-évforduló megemlókezé--seit és az újabb kutatások eredményeit egy mai szemléletű Madách-féldolgozásba .középiskolai fokon beleilleszteni. (A szerk.) A száznégy éves Tragédia tanítása a legnehezebb, de egyben legvonzóbb irodalomtanári feladatok egyike. Az utóbbi évtizedben — amióta visszafoglalta ¦méltó helyét gimnáziumi irodalomtanításunkban — a legkülönbözőbb felfogásban tanítottuk országszerte. Egy szellemes megjegyzés szerint: „Ahány tanár, ¦ annyi Madách." Mi, irodalomtanárok, azzal ünnepelhetnénk meg legméltóbban Madách és a Tragédia évfordulóit, ha megpróbálnánk egységesebb álláspontra jutni tanításuk mikéntjében. Az alább közölt feldolgozás semmiképpen sem kíván valamiféle norma lenni; csupán a magunk megoldásának ismertetése, a vitaindítás, tapasztalatcsere igényével. A Tragédia méltó súlyú és terjedelmű tanítására okvetlenül szükség van. Egyfelől nem lenne megoldás a pedagógus számára: egyszerűen kikerülni iro-dalmtmk egyik legjelentősebb művét, és nem nézni szembe a vele kapcsolatos problémákkal. Másfelől ma már tudjuk, hogy a Tragédia kiváló oktatási és nevelési lehetőségeket rejt magában, akár pozitív, akár negatív oldalait tekintsük. Ma már mi is, tanítványaink is eljutottunk odáig, hogy higgadt fejjel, okos szívvel tanítsuk és tanuljuk a Tragédiát. Ez azonban még ma sem könnyű feladat. Még ma is folynak a viták a Tragédia körül. Sem az irodalomtörténeti felfogásban, sem a színpadon nem egyértelmű az értelmezése, főként egyes részletekben. Problematikája rendkívül bonyolult, sokrétű, és megértése, helyes felfogása tanulóinktól sokféle ideológiai, történelmi és természettudományi előismeretet kíván. A Tragédiával :kapcsolatos legnagyobb didaktikai problémák egyike éppen az, hogy milyen problémákat emeljünk ki — és milyen mértékben — a vele kapcsolatos eszmei •és esztétikai kérdések köréből. Ugyanakkor megkönnyíti tanítását az a tény, hogy jó néhány olyan kiváló, újabb tanulmány áll rendelkezésünkre, amely együttvéve eligazíthat bennünket a bonyolult útvesztőkön át. Ezek közül csak Horváth Károlynak az 1964-es Madách-centenárium alkalmából megjelent, .összefoglaló jellegű méltatásait emeljük ki, amelyek a legfőbb bibhográfiát is közlik (lásd pl. a Magyartanítás 1964 augusztusi számában), valamint Szüágyi Péter most is felhasználható didaktikai feldolgozását „A szabadságharc és az lelnyomatás kora irodalmának középiskolai tanítása" című SZNK kötetben 1