"Magunkba le" - Reményik Sándor [antikvár]

Bemutatkozás A hazai irodalomtörténészeknek sok vétkes mulasztásuk van. De ezek közül a legkirívóbbak közé tartozik, hogy kül- és belpolitikai okok miatt kirekesztenek számos írót. Róluk nemcsak a múltban, de jelenben sem vesznek tudomást. Ennek következtében sem a kiadók, sem az olvasóközönség mindmáig igen keveset, vagy semmit sem tud róluk. Ezek között találunk papköltöket, nemzeti elkötelezetteket, idealistákat, és olyanokat, akiket még ma sem illik idézni, egyetemen tanítani, róluk tanulmányokat, pláne monográfiákat írni. Az erdélyi Reményik Sándor is ezek közé tartozott. Öt kettős lakat alá zárták. Nevét, alkotásait a tiltottak listájának élére írta két diktatúra is: a román éppúgy, mint a magyar. E kettős inkvizíció szelleme mindmáig érezteti hatását. Erdélyben most sem tanácsos Végvári verseket közreadni,- szavalni még kevésbé. De a magyar posztkommunista-liberális éra ugyanúgy bánik vele. Irodalmi estjeimen döbbentem rá, hogy a múlt század egyik legnagyobb magyar költőjéről jóformán semmit nem tud még az irodaknat kedvelő közönség sem. Éppen ezért tanulmányomat azzal kezdem, hogy bemutatom Reményik Sándort. De ezt úgy teszem, hogy nem én be-