Különben magyar költő vagyok [antikvár]

A Különben magyar költő vagyok című kötetben Radnóti Miklósnak a kortársaival való levelezését találja az olvasó. Hogy kik voltak a kortársai? Barátok, családtagok, költőtársak, szerkesztők, kritikusok, szerelmek. Az összegyűjtött levelek által 1926-tól követhetjük nyomon Radnóti Miklós életét, az erdélyi családtagokkal zajló kamaszlevelezés felhőtlen viccelődésétől egészen az utolsó munkaszolgálatra induló búcsújáig. Előttünk bontakozik ki a másfél évtizedes művészi pálya: az egyre szűkebb irodalmi térben mozgó magyar költőé. Tanúi lehetünk bírósági ügyének, bepillantást nyerünk egyetemi tanulmányaiba, beszámolókat kapunk a nyaralásokról, tudósításokat a munkaszolgálatokról. Helyet kaptak az érzelmi zavarokban született levelek: a Radnótit Reichenbergből szerelmével üldöző Tini üzenetei éppúgy, mint a Beck Judittal megélt valós szenvedély vallomásai. És mindenekelőtt a saját verseiért, saját költészetéért tollat ragadó és levelet író költő szólal meg a könyvben. Hol szelíden, hol önérzetesen, hol hivatalosan, hol érzelmesen, nem egyszer titokban. Radnóti Miklós levelezésének jelentős része 1945 tavaszán megsemmisült. Ami a hagyatékban fennmaradt, és amit össze lehetett gyűjteni, itt olvashatja az érdeklődő. Radnóti sorait mindezidáig általában csak címzettjük olvasta, amiket pedig neki írtak, azt csak ő maga. Most azonban az olvasó is új szemszögből láthat rá a költő életére. A kötetben közölt levelek jelentős része most először lát napvilágot.