Kritika 1983. (nem teljes évfolyam)/1984. január-december [antikvár]

ii ABL'AK Szabó Zoltán munkásságáról A Aíiinc/tenbcn migjeXenö Vj Látóhatár augusztusi számában George Cu-shing, angol irodalomtörténész, a londoni egyetemen a School of S/ovonic and East European Studies magyar irodalom tanára, aki 1947-tói 1949-ig az Eötvös Kollégiumban tanult, a 70. évét betöltő Szabó Zoltán munkásságát méltatja. Költő, elbeszélő, mdfordftó. falukutató, népi író, kritiJcus, tanuknányíró, folyóirat- és anlológiaszerkesztő, vtilágulazó, az egyikori MADISZ orezájos elnöke, kulturális attasé ( ) miiKlez csak egy r^ze Sza^ó Zoltán rendkívül sokoldalú munkásságának. Igen nehéz elhinni, hogy valóban hetvenéves. ( ) Az ünnepi alkalommal érdemes visszatekinteni azokra a meglepően érett könyvekre, amelyek Llz ország ügyeimét először hívták fel a fiatal Szafbó Zoltánra. A tardi helyzetre gondolok, s ennek a temnéüzetes (olytatására, a Ci/ra nf/omorúságru. E művekben mintha tovább élne lEtövos Józseí szép és súlyos nézet« az író hdvatásáról: az igazi író nem szórakoztatni, hanem tanítani akar s tettekre ösztönözni. Manapság a falukutatók könyvei már a magyar irodalom klasszikusai közé tartouiak, pedig -nem szabad elfelejteni, hogy annajc idején milyen veszélyes volt nyíltan és merészen írni a magyar társadalMn valódi állapotáról. A népi trók, körtük Kovács Imre, Boldizsár Iván, Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Féja Géza meg Szábó Zoltán olyan Magyarországot fedeztek íel, amelyet inkább elhallgattatni szerettek volna az akkori hatóságok. A trianoni b^eszerződés revíaóji sokkal fontosabb feladatnak tűnt fel neldk, mint a magyar nép egyre válságosabb helyzetének or^'oslása. Sok mindent tettek céljuk elérése érdekében, pékiául Angliában olcsó társasutazásokat hirdettek, amelyetek során a résztvevők nemcsak Mezőkövesdet, a bugaci csárdát és más nevezetes helyeket látogatták meg, hanem revíziós propagandát is szívtak magukba. ( ) Rövád, szűkszavú könyw A tardi helyzet, címe nem árulja el szándékát. De még ma is, 46 év múlva, erős hatást gyakorol az olvasóra. Mert Szabó Zoltán nemcxak feltárja a társadalom gennyesedd sebeit, hanem nagy szeretettel és kérlettietetlen szigorúsággal sürgős műtétet kér. ( ) S itt érdekes pártiuzaonot vonhatiink a magyar és angol faltikutaitó irodMom között — mert a falukutatásnak hosszú múltja Van Angliában. Már a 17. században Richárd Gough megírta The History of Myddle című tanulságos könyvét, azzal kezdve, hogy ki hol ül a templomban és ez mit jelent a Calusi társadalomban. A következő két században számos napló részletesen számolt be a laiusí élet prot>lémáiról, s a 20. században olyan klassakm Írások, mint Flóra . ItKniiMon Lark Rise to Candlcíbnt cimű könyrve és Rónak) Blythe Akenfield-je foly-taftják a hagyég keményebben mondja kl az ibéleiet, s itt nem egy féhreeső fiűu parasztéiról van szó, ha- nem :tz egész magyar társudalomról. A Cserhát. M.ilra és Bükk földje és népe mélabús, .szerény, békeszerető és türelmes, végtelenül türelmes, ügyüket nem pártfogolja senki, (.'?ért Szubö Zoltán lesz a szóvivőjük ( ) . Most már láthatjuk, hugy ig.tvii volt Szabó Zoltárinak, tényleg utolsó óráit élte az IIkkori magyar társadalom. A háború utáni változások oly gyökeresek voltuk, tiogy ma, «így fél századdal késölbb, egyre nehezebben tudjuk vifEzaidézni azokat az időket. De a népi írók könyvei, tanulmányai, cikkei felelevenítsek egy olyan kort, amely alatt egy kis írócsoport merészen, minden kertelés nélkül megmondta az igazságot. Hogy Szabó Zoltán eMiez a csoporthoz tartozott, nem csoda. S az akikor tanúsított ?átor, fiatal hartgja, emberszeretete most is meglátszik írásain. Mert azok óta az clsŐ könyvek óta rengeteget írt. A magyarság ügye azóta is foglalkoztatja, csak most tágabb tá V latból szemlél i a fej leményeket — pedig mindig a legeurópaibb mag>'ar íi'ók közé tartozott, és a másoddk világháború alatt szüntelenül rámutatott az európai kultúra fontosságára. Szabó Zoltán ( ) sokáig éljen, írjon tovább Eötvös Jóasef nemes hagyományát folytatva, mert Európánafc nagy szüksége van és lesz ilyen sokat tapasztalt, bölcs és fiatal szívű íróra. (George Cushing: A hetvenéves Szabó Zoltán. Új Látóhatár. 1982. augusztus) lögiai radikalizmus" — minden leírónak narratívnak, szentimentálisnak ús zinak a költői lényegből való kizárása modernség közös nevezőjévé válik, amiit<^ a világ különböző vidékein az exlerioriíz tikus" újdonságok, a narrativitás, a doku. mentaritás ée az anekdótikusság költészet^ . hirdeti. Hasonló módon érték utol és halaij ták túl az elmúlt évtizedben a költői hernii tizmust és a lecsupaszított jelentések költ^ szetét, habár az Igazat megvallva, csalók, | szókimondása és tárgyiasága révén ^ utóbbi is képes az „abszolút jelrendszer jegyeit magára ölteni. Vannak azonban olyan időben és térb^' ís alapvetően meghatározott újdonságc^i «tfnelyek úgyszólván mindenütt és ha ne» ís mindörökre, de tartósan rányomják U lyegüket a költészetre. Lzt a tartósságot ^ elterjedtséget mutatja legelőször is a potzi metrikus költészettípus, amely túllép a szi badvers szaibadságán, majd a költészet zu ner fölötti koTiceptusa, amelyben keveredii és megbékél egymással, ahogy egy francit (Michel Degui) mondja, „a kvázi-veis, a pri zai szinte-vers, a prózavers, a verspráza-stb. „A rövid történet, az esszé és a prúz»j >¦ I í A költészet funkcióváltozásáról A költészet egyre inkább láthatóvá váló funkcióváltását, e váltás rdrható irányát, ef/yáltalán a költészet XX. század véffi esélyeit elemzi tanulmányában Slavko Gordié az úfvidéki H/D hasóbjoin. Az alábbial^ban legérdekesebb megállapításait idézzük. vers nyekvének" még drasztikusabb elegyí téséről tanúskodik az újabb amerikai k^ tészetben Róbert Haas, valamint egyes szerzőink, például a fiatal költő Nemanja Mii rovíó költői' gyakdrlata. Ha a tegnapi és a régebbi költészettelv»!' ló szembefondulásban az új költészet ura^l kodó szellemét és Jelét Lá^uk, akkor nea [ kell szem elől tévesztenünk, hogy nemcsak -az ún. magas és tiszta költés23et „szakralizát formáitól" való eltávolodásról van szó, h«-' fiem a Brecht és Einzensberger politikaíl^Í| elkötelezett és bizonyos mértékig retontu, költői gyakorlatával vaió szakításról is. Jói-t l€^et az ilyen költői elkötelezettség látvánju vitathatatlanul soíflban jellemezte az „új sziubjektiivitás" költészetét, ez mégis kétség telenül eltávolodott attól, mind politíkaáfd fogásában, mind pedig koltészetszemléletébeo az előzőt most szélesetiben értelmezik, beleértve sok magánjellegű és közvetlen dol got, az utóbbinak pedig az anüpoétikus é antiutőpisztikus, a „felületes'', a „hétken változnak meg, hogy az megnehezíti az Idejében való kritIkBi feViamerést. Így a kifejezéseknek ebben a .^permanens (orradal-mában" rájövikik, hogy mondjuk cz „onto- és Haiget, Strausst és a Gyáriparosok Szövetségét. a lázadó egyetemislákat (a ma „«» lékeikből élő harmincéveseket") fogja e» legetni, de szelleme nem a lázadásé, hi-nem a szkepszise és a rezignácíóé, az ír^ niáé és az önirőniáé, mitvt ahogy motivuD' kontextusa sem terj^ túl a konyha, a nr zi, a szupermarket és az autópálya csepffi sem hősi körén. Ez a költészet (Némettf szágban. Amerikában és n^sutt), az eni a mi világunkról és seázadunkrói dédel#-tett íjtolsó illúziókat is lenvnbolva, s paszítnra, a nyelv és a fonnák tudatosan piv vokativ rendetlenségével eloszlatja az uUk só reményét is annak, hogy a költészet ritt szatérhet a lelketülUég és az emellcede^ maoasába. Nem kevés keserűséggel roon^ ja Michel Degvi: „Azok az apró s^ lánkok, akár fölöslegesek, akár nem, art^ lyeioet, mégpedig a reflexió nagyfokú ségével, a fehérségbe vet(Mc, többé t0 bírnak, nem akarnak Tnagunícfcal rags^L bennüidcet A köHteet ^yik fun^ccióját ra ktfoc«atták örökségéből; de xtá vette kor tőle át est a ?unkclót, a «nxon? a Utiká? az «kológia?" Ha ez az álUtás pontos és ez «x végleges (hogy a költészet nem nem akar magávaln^adM), akkor a és a .JcöHői nyeW" végzett, a építéséről, ft metafóra visEahOzódásár^ az izcmettlzmussal éa az eufórával vatój kításrál alkotott minden részleges tés magától ^itetődő, és ebből követk« nagymértékben fölösleges. Ami nem Jelenti azt, hogy ennek az évei a végén a költészet nem fogja valsml! más ftmkclóban és a funkciók font sorrendjének módosításában fellelni ic t^át, tekintet náHbUl arra, b<«y az dési jog szerint milyen egjexaégie jut nérvel, a politikával és ax ökológiával (Slavko Gordié: A kSlIésset ) tad végén. RlD, l»tt. december) XX.