Kortárs 2006. szeptember [antikvár]

1 Győri László Hogyan készül a kazein? Könyvtári állományból törülve-,-^ Magjai' Nemzeti Galéria Könyvtára Budapest «20016424» - Első Sándor, második Sándor, harftiadik Sándor, így következtek egymás után, amíg az utolsó Sándor a nagy királyi családból véget nem vetett a sorszámoknak, és elsőszülött fiát, akinek már csak egy leány szegődött a nyomába, Zoltánnak nem anyakönyveztette. Első Zoltánnál tartunk, első Zoltánnak egyelőre csak barátnője van, ahogy az ma dívik, jó is az, nekünk annak idején csak feleség jutott, szerelmeinkkel nem költöztünk össze, szerelmeink presszóbeliek, mozibeliek voltak, parkban, fapadon, kapualjban csókolóztunk velük, az új Zoltánok nemzedéke már nem ilyen kényelmetlen szerelmet gyakorol. Még az a szerencse, hogy második Sándor mit sem tud erről a mai, nagyon is elterjedt együttélési formáról, nem értesül barátról, barátnőről, mert kint van már a temetőben. Nem olyan régen költözött oda, tíz-tizenöt esztendő igazán sekély víz, kicsi folt az örökkévalóságban. Az semmi, hogy kiköltözött, de hogy költözött ki? Ráadásul nem az otthoni sírkertbe, szülei sírdombjába, koporsóban a koporsóra, ahogyan az egy asztaloshoz illenék, hanem urnában, idegenben, az Óbudai temetőben, ahol egy tízemeletes panelház postaládáihoz hasonló rekeszek sorakoznak szédületesen, amelyek a méhsejtekhez is hasonlítanának, ha nem négy-, hanem hat-szögletűek volnának, mint ahogy az egy méhészhez illenék, mert asztalos, méhész egy és ugyanaz a személy: az én keresztapám. Zoltán, a megszakító - persze kérdés, Zoltán-e a megszakító, vagy apja, harmadik Sándor az, lévén a névadás ősi rendjén ő rántott egy nagyot, így vált negyedik Sándorból első Zoltán, aki ekkor, nagyapja összeszűkülése, kicsire, porrá omlása idején még csak növekedett, már ugyan felülről nézett nagyapja feje búbjára, amikor az még utoljára fölkelt az ágyból, hogy aztán végleg összezsugorodjon. Még csak kiskamasz volt, de már látszott, ahogy az a mai gyerekeken súlyosan, egyértelműen, általában: egy most induló morál, egy kezdő szokásrend követője lesz ő is; megszakító, amihez sok-sok nemzedék készítette elő az utat, ám főleg az apa, aki nemcsak első értelmiségi volt a kézműves évszázadok után, hanem először jött be a nagyvárosba, Budapestre is. Ezzel a fia ugyan nem sokat törődött, egyszerűen odaszületett a budai házba, lénye, létezése kitöltötte a lakás minden üregét, az utcákat, a tereket a háztól az óvodáig, az iskoláig, a lányokig, az volt az emléke, anélkül hogy tudatosan emlékké avatta volna, mert egyelőre nem hiányzott neki az efféle tudatosság, nem forgatta a feje fölött, hogy lesújtson vele, jól megvolt nélküle, úgy is éppen annyi volt, amennyi lehetetett. Apjának azonban olykor-olykor belefájdult a térde a változásba, nem is olyan egyszerű elsőnek idejönni. Én is így vagyok vele, én is elsőnek másztam a város- 20016424