Kisfaludy Károly összes művei 3-4. (töredék) [antikvár]

Részlet a Szeget Szeggel c. műből: Szoba a fogadóban. Lajos, Egred és Domonkos. Egyed (gondolkodva fel s alá jár). Hasztalan gondolkodom, fejem olyan, mint az akaratos szép leány, akkor távozik, mikor utána esengek. Lajos (asztalnál ül, előtte bor, egyszerre felugrik s poharát az asztalhoz üti). Ez a bor vizes mint velőm, már fejem is fáj, annyira eszmélkedem, mind hiába. Öcsém Egyed! te tüdős vagy, a törvényt össze-vissza csavarod, segíts most, ha nem vagy himpellér; hisz te is benn űlsz a kelepczében. Egyed. Te annyi országot összejártál, már tapasztalásból is juthatna valami jő eszedbe, aztán te vagy idősb, téged illet az első jő gondolat. Lajos. Én csak karddal tudok magamon segitni; inkább egy osztály lovagon vágnám magamat keresztül, mintsem ily összeszőtt házasságcsomón - Domonkos (ki titkon mosolyogva, hol egyiket hol a másikat vizsgálta). Nos mit végeztek az úrfiak? Egyed. Annyit végeztünk mint a malom ha nincs vize; nálunk szárazság van, tanácsoljon maga valamit, hisz azért rendeltük ide Cserházáról. Domonkos. Tanácsoljak? hm! hm! Lajos. Annyit én is tudok. Egyed. Domonkos! hadd halljam csak azt a testamentomot.