Kisfaludy Károly [antikvár]

Bátyja példája s a pesti magyar játékszín voltak első ösztönzői. De bátyjától hovatovább más, részben Kazinczyas irányba tért el, drámái pedig akkor arattak sikert, mikor a pesti magyar játékszin megszűnt. Ennek ellenére Pest irodalmi központtá emelésében övé a legfőbb szerep. Ő az első, igazán városi író. A megélhetés elemi igénye hajtotta ki a nyilvánosság elé; közönségre számított, az írói pálya neki kenyérkereset volt. A minden egyéb foglalkozástól elszakadt írói rend önállósításában, megszervezésében, becsültetésében övé az oroszlánrész. Az íróság, mint öncélú hivatás, neki jutott először reálissá, nemzetivé. A tudós, filozófus, eszményi, magányos irodalmiságot ő egyeztette össze a közönség igényeivel, szállította le részben annak a színvonalához, de avatta ezáltal valóban elevenné, reálissá, nemzetivé. Míg e részben bátyja nyomdokain járt, másfelől elég hajlékony volt, hogy magáévá tegye az újabb fejleményeket is: tanítványa legyen nemcsak Kisfaludy Sándornak, hanem Kazinczy Ferencnek is, s nemzeti szellem és nemzetközi művészi forma addigi ellentéteit összebékítse. Iskolás tanultságtól és elfogultságtól szinte mentesen, a kor valódi, életbe! i műveltségében gyökerezett s ahhoz alkalmazkodott is. Munkássága: valódi óramutatója a kornak. Bátyja órája hátrább. Katonáé sokkal előbbre járt. Irodalom és közönség első Összhangját, mióta Bessenyei új útakra lépett, ő jelentette. Meg fogjuk látni a nagy különbséget közte és bátyja közt, de előre is levonhatjuk belőle a tanulságot bizonyos »öröklés«-elméletek megbízhatósága szempontjából. Mit érnek az efféle theoriák, ha két testvér: ugyanazon ősök ivadéka, ugyanazon család gyermeke, ennyire különböző lehet egymástól...