Kétszáz nyers vers [antikvár]

u'l. A SZOKATLAN HŰSÉG Előhang Ez egy szerény, vakmerő könyv, olvasó. Szerény azért, mert az idegen verseket meghagyja idegennek, -és mégis kipuhatolja tartalmukat. Vakmerő azért, mert úgy tesz, mintha a versek legfőbb tartalma a szótári értelemben rejlene. A versek fordítója sokat bíbelődött már más-más nyelvű szövegekkel. És ma már nem tagadja, hogy az idegen versek csupasz értelme sokszor ugyanolyan örömet tud szerezni az olvasónak, mint a mesteri formába szedett változatok. A nyers alakzat nem haszontalanabb a formahű javaslatoknál: a puszta szótári értelem ugyanolyan erőt sugároz, mint a képzelt művészi egyenértékes. Ez a kísérlet egy pillanatra sem kívánja kétségbe vonni a művészi, formahű fordítás elvének elsődlegességét, nagyszerűségét és művészi felsőbbrendűségét. A könyv célja kettős vagy hármas, mondhatnám. Első szándékom az volt, hogy az ösztövér magyar tükörkép révén az eredetihez édesgessem a szemet. Sem többet, sem kevesebbet nem kínálok a nyersfordítást tartalmazó jobb oldalon, mint amennyi a bal oldalon álló eredeti nyelvi megértéséhez szükséges. Másodlagos óhajom az volt, hogy megsejtessem: a vers eredeti, művészi eszközökkel modellált erőtere mögött rejlő tartalom önmagában is megkapó gondolat lehet. A művészi alkotást tekinthetjük úgy is, mint eszmei látomást, amelyet a mesterfogások (rím, szótagszám, hangrend, tónus és más eszközök) beláthatatlan síkra emelnek, - csakhogy az első szint ugyanolyan érdekes, mint az összbenyomás egyéb hatáselemei. A gyűjteményben itt-ott feltűnik egy-egy formahű vagy ún. költői próza jellegű fordítás is. Sőt, a magyar anyag egy meghatározott pontján feltűnik két kortársam egyedi döntéseket tükröző, személyes értelmezéssel gazdagított nyersfordítása is. '^ijVíí/iVi'» i. !, I Ií.''I • ' ; / M ílV.'