Bővebb ismertető
Hat esztendeje jelent meg a Napló a történelemről című könyvem, ebben a "rendszerváltásnak" nevezett történelmi átalakulás és újrakezdés három esztendejének (1989-1992) eseményeiről próbáltam képet adni, azoknak a publicisztikai írásoknak és személyes beszámolóknak a tükrében, amelyekkel nem-hivatalos kommentátorként kísértem figyelemmel a történéseket. Úgy érzem, egyszerre voltam "kívül" és "belül": nem kívántam hivatalos politikussá válni, már csak annak következében sem, hogy mind riadtabban kellett szemlélnem korábbi értelmiségi barátaim vagy ismerőseim hirtelen személyiségváltását és identitásvesztését az új politikai viszonylatok között, ugyanakkor nagyon is érdekelt a közélet, a politika, és természetesen elkötelezett voltam a "rendszerváltás" stratégiai céljai iránt, személyileg is érdekelt voltam egy független és polgári ország felépítésében, elvégre mindig idegen volt tőlem a diktatórikus berendezkedés, egész életemben távol állottam a marxista ideológiától, és mint egykori ötvenhatos és börtönviselt, vállaltam némi szerepet a független értelmiség mozgalmaiban.Ez az egyszerre "kívül" és "belül" választott szerep határozza meg a közéletben elfoglalt helyemet azóta is. Úgy hiszem, a gyakorlati politikától még távolabb kerültem 1989-1990 óta, politikai pártnak nem vagyok tagja (korábban sem voltam, kivéve a "rendszerváltás" pillanatát, midőn, mint az első lakiteleki találkozó lelkes résztvevője, beléptem a Magyar Demokrata Fórumba, hogy aztán kilencvenegyben kilépjek onnan, a közéletben azonban, mint a Magyar Írószövetség és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi társasága (Anyanyelvi Konferencia) elnöke részt veszek, és mint értelmiségi, igyekszem nyilvános véleményt formálni a politika, a közélet eseményeiről.