Későmodern prózaírók [antikvár]

Németh László Sorskérdések Habén suafata libelli - azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa -, idézzük sokszor a latin mondást, de ritkán annyi okkal, mint éppen mostanában, Magyarországon. Az egész 1989-es esztendőben jött azoknak a könyveknek az áradata, amelyek korábban, azaz többnyire 1948-tól kezdődően nem jelenhettek meg. A tilalmi listán 1945-től kezdve Németh Lászlónak nem egy műve szerepelt. Ismerve az író enciklopédikus műveltségéből is következő reális helyzetelemző képességét, aligha csodálkozhatunk, hogy a háborús években előre látta a magyarság sorsproblémáival foglalkozó műveinek, általában a magyar értelmiségnek a sorsát. S ma már azon sem lepődünk meg, hogy 1945 utáni félreszorítottsága ellenére a hatvanas évek végén túlságosan derűlátóan ítélte meg e vitatott műveinek közeljövőjét. Történt ugyanis, hogy azokban a „csodálatos" hatvanas években a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös vállalkozásban elindította Németh László műveinek sorozatát. 1969 könyvhetére jelent meg az első kötet és a 18 kötetnyire tervezett sorozat terve. Akkor úgy gondolták, hogy öt év leforgása alatt az egész sorozat megjelenhet, a vége felé a Sorskérdések című kötettel. Az öt évből éppen húsz lett: e könyvet 1989-ben vehettük csak kézbe. Időnként felröppentek hírek: most már igazán megjelenik, végül minden maradt a régiben.