Kenyér és gyertyaláng [antikvár]

Kiadói borító kissé kopottas.
Bálint Tibor a mai romániai magyar irodalom középnemzedékének egyik reprezentatív prózaírója. Jelen kötet irodalompublicisztikai írásait tartalmazza. Nem kimondottan irodalomkritikai, irodalomtörténeti jellegű írásokról van tehát szó; a szerző saját írói látásmódján átszűrve mutat be írókat, műveket, vall és tárgyal róluk. A kötet írásainak megítélésünk szerint kettős szerepe és haszna van: egyrészt Bálint a maga sajátos eszközeivel népszerűsíti a tárgyalt írókat, műveket; másrészt - lévén, hogy a tárgyalási mód többnyire vallomásszerű, személyes jellegű - az írásokon át s szerző alkotóműhelyébe tekinthetünk be, azokra a művekre, alkotókra, alkotói kérdésekre látunk rá, amelyek őt írói munkásságában különösképpen foglalkoztatták. Az első fejezet, az "Arcképek a köröm hátán" a hazai, a magyar vagy az egyetemes irodalom és képzőművészet egy-egy klasszikus vagy ma is élő képviselőjének pillanatképszerű portréját tartalmazza. A fotózással való összevetés itt nem véletlenszerű, hiszen akár a művészi fényképnek, ezeknek az irodalmi portréknak is abban van az értékük, hogy olykor váratlan, de jellegzetes, kifejező "helyzetben", "gesztusban", megvilágításban ábrázolják az illető alkotót. A "Töredelmes vallomások" fejezetében alkotói gondok, etikai-esztétikai problémák, hagyomány és modernség viszonya, az ábrázolás művészi kérdései, személyes emlékek, írói és olvasmányélmények kapnak hangot, olyan írót mutatnak be, aki művészetének gondjairól őszintén vall az olvasónak. Mindez a kötet harmadik részének ("Az emlékezet állandósága") esszéire, tanulmányaira is vonatkozik. Művelt, széles látókörű, szocialista humanista író nyilatkozik meg e kötetben, ami annál is figyelemre méltóbb, mert Bálintot valóban a szegény néprétegek küldték az irodalomban, s a felszabadulás nyitotta meg számára tehetsége kibontakoztatásának a lehetőségét.