Katona József [antikvár]

Részlet a könyvből: I. JATÉKSZÍNI ÉS DRÁMAIRODALMI ELŐZMÉNYEK. Az újabb nemzeti irodalom első évtizedeiben (1772-90) magyar színházak nem lévén, a drámairodalom is csak olvasnivalót, könyvdrámát termelt, tisztán nyelvművelési szándékkal. Eredetit csak Bessenyei írt. Az ő művein kivül az említett évtizedek drámái csupa fordítások. A fordítók közül a következők emelendők ki: Gróf Teleki Ádám (Cid, 1773), Zechenter Antal (Voltaire, Euripides, Corneille néhány darabjának fordítása, 1772 és 81 közt), meg Péczeli József (Voltaire Zayre-ja, 1784, Mérope-ja és Tankréd-je, 1789, Alzire-ja 1790). Teleki Cidjének az előszava buzdítás a nyelvmüvelésre, műve példaadás a magyarságra; Zechenter Fédra-fordításának (Euripides után) előszava theátrum szükségességét hangoztatja, mert a nélkül a nyelv sohasem válhat tökéletessé; Péczeli Zayrejának is különösen a magyarságát méltányolták a maga korában, s mint verses fordítás az valóban a kor legjobb műfordításai közé tartozik. Az ugyane korban virágzó iskoladráma művelői közül a piarista Simái Kristóf érdemel figyelmet; az ő »vígságos« vagy »múlatságos« játékai szintén nem eredetiek, hanem vagy átdolgozások, vagy kompilációk (Mesterséges ravaszság, 1775; Váratlan vendég, 1788; Igazházi egy kegyes jó atya, 1790; későbbiek: Gyapai Márton, Zsugori, 1792, Háziorvosság, 1793).